A bátorság
Egy esküvőn beszélgettem a nálam vagy 15 évvel fiatalabb koszorúslányokkal, amikor megkérdezték, mivel foglalkozom. Mondtam nekik, hogy én fogok majd énekelni a zenészpartneremmel. A lányok odavoltak, hogy ez milyen menő és egyikük megjegyezte, milyen „bátor” vagyok, hogy ki merek állni a színpadra így ennyi ember elé. Amikor azt mondta, „így”, akkor végigsuhant a tekintete a testemen. (Nem vagyok vékony alkat.) A legszomorúbb az volt, hogy láttam rajta, hogy nem rosszindulatból mondta, hanem tényleg elismerésből, csak bele sem gondolt, mennyire bántó ez.
