Miért állnak közelebb a nagymamák az unokáikhoz, mint saját gyerekeikhez? 

A gyerekeimmel annyi bajom volt, rengeteget harcoltunk. Az egyik fiam túlteljesített és kicsinálta magát az iskolában, a lányom lusta volt és állandóan nógatni kellett, a másik fiam pedig végiglázadta a tini éveit. Imádom őket, de a felnevelésük nem volt könnyű. Szerencsére kiegyensúlyozott felnőttek lettek, akik eddig öt tündéri unokával ajándékoztak meg, akik viszont jókedvűek, imádnak, mindennek örülnek és olyan kis hálásak. Mire ők elérnek az „undok” pubertás korba, én már nem leszek, úgyhogy erre már nincs gondom.