Az idősebbek szidják a fiatal, tapasztalatok nélküli munkaerőt, miközben nem segítőkészek, nem bátorítók. Sőt, folyamatosan azt érzékeltetik a fiatal kezdővel, hogy sehol sincs, ő csak buta lehet. De kérdem én, mi jogon várunk el talpraesettséget, tudást, profizmust attól, aki az iskolapadból épp most nőtt ki, amikor megvonjuk tőle az információt, a valós segítségnyújtást, a bátorítást?
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
A tudás
A legnagyobb hatalom a tudás. Annak visszatartása pedig a hatalommal való visszaélés. Kétségbe ejtő, hogy a mai negyvenes korosztály nem adja át tapasztalatait a fiataloknak, nehogy konkurenciaként vágjanak vissza.
Ha nem tanítjuk meg a legfontosabb dolgokat a „gyerekeknek”, az bizony előbb-utóbb visszaüt, hiszen ők lesznek azok, aki majd, ha mi megöregszünk, a társadalmat egyben, működésben tartják.
Ám nem mindegy, milyen profizmussal a hátuk mögött, és milyen etikai rendszerrel a szívükben. Nem hiába alakult ki régen az az igen jó rendszer, amiben a leosztás mester és tanítvány volt.
