Munkahelyi tanácsok kezdőknek és okosoknak

Munkahelyi tanácsok kezdőknek és okosoknak

Címlap / Életmód / Pénz és hivatás / Munkahelyi tanácsok kezdőknek és okosoknak

Az idősebbek szidják a fiatal, tapasztalatok nélküli munkaerőt, miközben nem segítőkészek, nem bátorítók. Sőt, folyamatosan azt érzékeltetik a fiatal kezdővel, hogy sehol sincs, ő csak buta lehet. De kérdem én, mi jogon várunk el talpraesettséget, tudást, profizmust attól, aki az iskolapadból épp most nőtt ki, amikor megvonjuk tőle az információt, a valós segítségnyújtást, a bátorítást?

A tudás

A legnagyobb hatalom a tudás. Annak visszatartása pedig a hatalommal való visszaélés. Kétségbe ejtő, hogy a mai negyvenes korosztály nem adja át tapasztalatait a fiataloknak, nehogy konkurenciaként vágjanak vissza. 

Ha nem tanítjuk meg a legfontosabb dolgokat a „gyerekeknek”, az bizony előbb-utóbb visszaüt, hiszen ők lesznek azok, aki majd, ha mi megöregszünk, a társadalmat egyben, működésben tartják. 
Ám nem mindegy, milyen profizmussal a hátuk mögött, és milyen etikai rendszerrel a szívükben. Nem hiába alakult ki régen az az igen jó rendszer, amiben a leosztás mester és tanítvány volt.

Jó tanács az okosoknak

Az idősebb, jóval tapasztaltabb munkaerő akkor cselekszik helyesen, ha adott szakma etikai normáit tanítja meg először az „újnak”. Régen is így ment ez, több száz évre visszamenőleg. 

A negyvenes korosztály még emlékszik arra, hogy „mestereik” milyen találékonyan, viccesen – néha kicsit megalázón, hogy tudja mindenki a helyét – mutatták meg az utat a boldogulás felé.
Ártani semmiképpen sem ártott, feltéve, ha nem vitték az „öregek” túlzásba. Minden szakmának vannak sajátosságai, adott közössége, melybe bebocsátást kell nyerni. 
Adott esetben a jól összekovácsolódott szakmai közösség nagy előny, mint a piacon, mint pedig további tanulás szempontjából. Tehát, segíteni kötelesség.

A tanuló, aki azt hiszi, mindent tud

Vannak olyan tanulók, akik azt gondolják, hogy a magabiztosság maga a tudás. Hát, nem. A szakmai gyakorlat, a sok éves rutin, tapasztalat nem csak többet ér, mint a tárgyi tudás, nem csak pontos, jó munkát eredményez, hanem gyors(!) munkát is.

Az, hogy egy szakmából egy-két „nüanszot”, látványos csavart ismerünk, az nem azonos a tudással, a rutinnal. Majd, ha sok „nüanszot” ismerünk, nos, az lesz a valódi tudás, vagy inkább annak alapja. 
A további tudásvágyat, a munka, szakma iránti alázatot mellőzni nem lehet, ha valaki valóban profi akar lenni.

A tanuló, aki azt hiszi, semmit sem tud

Először is tisztában kell lenni azzal, hogy egy munkahelyen nem lelkedet, hanem a tudásodat veszik meg. Természetesen ettől még szívvel lélekkel ott kell lenni, a legjobb tudás szerint kell dolgozni, akarni kell jól dolgozni, éspedig minden nap. 

Minden nap egy újabb lehetőség a tanulásra. Mindig mosolyogni kell, minden információt meg kell köszönni, a kedvesség és a türelem alap viselkedési norma. Így könnyen fogadnak be egy csapatban, ami annyit tesz, lehetőséged van arra, hogy tanulj. 
Ez nem egyenlő azzal, hogy eladod a lelked. Figyelj arra, hogy a magánéletedről ne mondj többet a kelleténél. Fontos tudni, hogy mindenki(!) hibázik, többször is egy nap – csak jól „marketingeli” magát.

Szedett-vedett népség?

Nos, ahány ember, annyi szokás, hiszen egy embert számos közösség, tapasztalat „fejleszt” azzá, ami. Az első munkahelyre mindenki félve lép be. Gondoljuk végig, hogy sok oka van annak, ha valahová felvettek minket dolgozni. 
A személyiségünk, a tudásunk, speciális tényezők – nem csupán az elvárásoknak feleltünk meg, hanem felülmúltuk azokat valamiben. Újként nekünk kell alkalmazkodni, nyitni az ott dolgozók felé, de félni nem szabad! 
A félelem eleve alárendel, amit bizonyos emberek ösztönösen – vagy gátlástalanul – kihasználnak. A lényeg a mosoly és a kedvesség, az, hogy „állva” maradunk, bármi is történik. Nem szégyen segítséget kérni.
Sokan sírják vissza a régi munkahelyi erkölcsöket, a régi közösségek megtartó erejét, az összefogást, a magas szintű szakmai tudást, de sajnos annál kevesebben hajlandóak tenni azért, hogy ezt az „aranykor” visszatérjen. 
Te, aki a negyvenes korosztályhoz tartozol, felelősséged van abban, hogy jó szakemberek legyenek a kezdőkből. Te, aki most teszed be a lábad az első munkahelyedre, meg kell tanulnod az alázatot, és kötelességed a tudás megszerzése. Ennyi a titok…

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást