„Gyakori probléma, hogy a gyerekek nehezen fogadják el az új családtagokat, a felnőtteknek pedig irreális elvárásaik vannak magukkal és a helyzettel kapcsolatban. Például nagyon szeretnék, ha az új párjuk gyermekeivel rögtön meg tudnák találni a közös hangot, ha pedig ez nem sikerül, azt kudarcnak élik meg. További sajátosság, hogy a felbomlott pár tagjai a szülői feladatok miatt továbbra is kapcsolatban maradnak, ami ha konfliktusokkal terhelt, az kihathat mindkét család működésére” – magyarázta Szita Bernadett.
Véleménye szerint szintén kihívást jelenthet az a tény, hogy míg sok esetben a két szülő neveléssel kapcsolatos attitűdjei sem egyeznek, a mozaikcsaládokban három vagy akár négy ember is véleményt formál a gyermekek nevelését illetően.
Amikor a mozaikcsalád mindkét felnőtt tagjának vannak gyermekei, értelemszerűen több embernek kell egymáshoz alkalmazkodnia, ami mind a szülők, mind a gyermekek részéről nagyobb türelmet, kompromisszumkészséget igényel. Amikor a pár egyik tagja gyermektelen, előfordulhat, hogy kezdetben nehezebben éli meg azt a helyzetet, hogy egy harmadik – nem a családdal egy háztartásban élő – fél is részese a család, és elsősorban a gyerekek életének. Olvass még a témában
„Annak ellenére, hogy a családok szerkezetében jelentős változások mentek végbe az elmúlt évszázad során, a mozaikcsalád jelensége valójában nem újkeletű, hiszen az egyik szülő halálát követően régebben is jellemző volt az új család alapítása. A kezdeti nehézségek ellenére az új családtagok értékrendjének, szokásainak összehangolása és a közös életvitel kialakítása korántsem lehetetlen – tette hozzá a szakpszichológus –, ami ráadásul a gyermekek rugalmasságát, alkalmazkodó-készségét is javítja, amiből később sokat profitálhatnak az élet különböző területein.”
