Ez az, ami mindig, minden horrorfilmben szerepelni fog

Ez az, ami mindig, minden horrorfilmben szerepelni fog

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Ez az, ami mindig, minden horrorfilmben szerepelni fog

Van, aki igazi ínyenc, és még a legcselesebb forgatókönyvek sem képesek kibillenteni a nyugalmából, más már az ijesztő zenétől is a takaró alá bújik. Az alábbi jelenetek így aztán vannak, akiket megrémítenek, vannak, akiket már csak megmosolyogtatnak, de az szinte biztos, hogy minden horrorfilmben feltűnnek majd előbb vagy utóbb.

Ijesztő gyerekek

A horrorfilmek készítői viszonylag hamar felfedezték, hogy az izomkolosszus szörnyetegeknél és állig felfegyverzett banditáknál is ijesztőbb egy semmibe bámuló kisgyerek, főleg, ha az arca hófehér, a szemei meg karikásak.

Aki látott már alvajáró óvodást, az tudja, miről beszélek. Így aztán minden, magára valamit is adó horrorfilmben egyszer csak feltűnik egy gyerekszellem, lehetőleg fehér hálóingben, hogy megfagyassza a vért a nézők ereiben.

Szellemképek

Hirtelen kameraváltás, alig néhány másodpercig tartó snitt, és a háttérben egy véres alak képe, aki, mire kicsit jobban szemügyre vennénk, már el is tűnik a képről, hogy aztán a lehető legváratlanabb jelenetben egy villanás erejéig újra felbukkanjon. 

A néző meg rághatja a körmét, amíg kiderül, hogy mi járatban is van itt a túlvilágról a zilált idegen.

Kiégő izzók

A horrorfilmek világában az írók többnyire megengedik maguknak azt a luxust, hogy a legijesztőbb jelenetekben pont kiégjen néhány izzó, baljós sötétséget borítva ezzel a képernyőre, hogy a néző csak halovány árnyékokból vagy lúdbőröző lihegésből tudja meg, hogy az elmebeteg sorozatgyilkos vagy a nyughatatlan szellem a közelben jár. 

Többnyire azért, mielőtt a világítás végleg kimenne, még láthatunk néhány villanást, hiszen a pillanatnyi képek csak még jobban fokozzák a feszültséget.

Sikoltozó tinilányok

Nem kell filmesztétának lenni ahhoz, hogy belássuk, néhány csinos lány csak dobni fog a mozifilm bevételén, elvégre a nézők a borzongás mellett a szexi jeleneteket szeretik a legjobban, a félelem és a szexualitás pedig a horrorfilmekben sokszor kéz a kézben járnak, az sem ritka, hogy a gyilkosnak/szellemnek van valamiféle aberrációja is ezen a téren. 

A sikoltozó tini lány tehát kötelező eleme a horrorfilmnek, lehetőleg kivágott ruhában, mert úgy látszik legjobban, ahogy minden sikolynál fel-le mozog a melle.

A „Ne menj be oda!” jelenet

A gyilkos már a főszereplők felét lekaszabolta, tudjuk, hogy éjszaka támad, és mondjuk fel-le kapcsolódó lámpákkal csalogatja közel magához a leendő áldozatait.

Ekkor az egyik szereplő, teljesen magányosan és fegyvertelenül elkezd lefelé sétálni a sötét, mindentől távol eső pincébe, ahol határozottan zavar van a villamos művek erőiben. Nincs olyan horrorfilm, ami közben a néző legalább egyszer fel ne kiáltana: Ne menj be oda!

Ijesztő zene, semmi, juj

A feszültség pattanásig fokozódik, az ijesztő zene egyre ijesztőbb lesz, a főszereplő arcán már a totális rémület ül, amikor kiderül, hogy csak egy cuki kismókus kocogtatta az ablakot. 

A zene rögtön elhal, a főszereplő felsóhajt, mi megkönnyebbülünk, amikor a háttérből hirtelen lecsap a gonosz szellem, mi pedig rögtön kiugrunk a pizsamánkból.

A kikacsintós utolsó jelenet

A gonosztól megszabadultunk, az életben maradt szereplők boldogan ölelik át egymást, és békésen tervezgetik a szebb jövőt, mi pedig már készülünk kikapcsolni a tévét, amikor a halott szeme az utolsó képkockán felnyílik, egy kéz kinyúl a friss sírhalom alól, vagy valami más jelet kapunk arra, hogy a gonosz távozása nem volt végleges. 

Így, ha a filmből kasszasiker lesz, bármikor forgathatnak egy második részt, mi pedig mégsem alszunk olyan nyugodtan ma éjjel.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást