Van, aki igazi ínyenc, és még a legcselesebb forgatókönyvek sem képesek kibillenteni a nyugalmából, más már az ijesztő zenétől is a takaró alá bújik. Az alábbi jelenetek így aztán vannak, akiket megrémítenek, vannak, akiket már csak megmosolyogtatnak, de az szinte biztos, hogy minden horrorfilmben feltűnnek majd előbb vagy utóbb.
Ijesztő gyerekek
A horrorfilmek készítői viszonylag hamar felfedezték, hogy az izomkolosszus szörnyetegeknél és állig felfegyverzett banditáknál is ijesztőbb egy semmibe bámuló kisgyerek, főleg, ha az arca hófehér, a szemei meg karikásak.
Szellemképek
Hirtelen kameraváltás, alig néhány másodpercig tartó snitt, és a háttérben egy véres alak képe, aki, mire kicsit jobban szemügyre vennénk, már el is tűnik a képről, hogy aztán a lehető legváratlanabb jelenetben egy villanás erejéig újra felbukkanjon.
Kiégő izzók
A horrorfilmek világában az írók többnyire megengedik maguknak azt a luxust, hogy a legijesztőbb jelenetekben pont kiégjen néhány izzó, baljós sötétséget borítva ezzel a képernyőre, hogy a néző csak halovány árnyékokból vagy lúdbőröző lihegésből tudja meg, hogy az elmebeteg sorozatgyilkos vagy a nyughatatlan szellem a közelben jár.
Sikoltozó tinilányok
Nem kell filmesztétának lenni ahhoz, hogy belássuk, néhány csinos lány csak dobni fog a mozifilm bevételén, elvégre a nézők a borzongás mellett a szexi jeleneteket szeretik a legjobban, a félelem és a szexualitás pedig a horrorfilmekben sokszor kéz a kézben járnak, az sem ritka, hogy a gyilkosnak/szellemnek van valamiféle aberrációja is ezen a téren.
A „Ne menj be oda!” jelenet
A gyilkos már a főszereplők felét lekaszabolta, tudjuk, hogy éjszaka támad, és mondjuk fel-le kapcsolódó lámpákkal csalogatja közel magához a leendő áldozatait.
Ijesztő zene, semmi, juj
A feszültség pattanásig fokozódik, az ijesztő zene egyre ijesztőbb lesz, a főszereplő arcán már a totális rémület ül, amikor kiderül, hogy csak egy cuki kismókus kocogtatta az ablakot.
A kikacsintós utolsó jelenet
A gonosztól megszabadultunk, az életben maradt szereplők boldogan ölelik át egymást, és békésen tervezgetik a szebb jövőt, mi pedig már készülünk kikapcsolni a tévét, amikor a halott szeme az utolsó képkockán felnyílik, egy kéz kinyúl a friss sírhalom alól, vagy valami más jelet kapunk arra, hogy a gonosz távozása nem volt végleges.
