Semmi, hagyjuk
Amivel a férjem őrületbe kerget az az, hogy függetlenül attól, hogy hol vagyok a házban és mit csinálok, ő ugyanazon a hangerőn szól hozzám. Felmegyek az emeletre, vagy hajat szárítok, esetleg beindítom a mosógépet vagy csörgök a tányérokkal, zörgök a szatyrokkal: ő azonnal mondani akar valamit. Ilyenkor kérdezem, hogy tessék? Mit mondtál? Mire ő ugyanazon a hangerőn elismétli. Megint megkérdezem, ugyanolyan halkan mondja, nem értem. Akkor félbehagyom a dolgom és odamegyek, hogy mit akar, mire ő: „Semmi, hagyjuk.” Meg tudnám ölni ilyenkor.
