Igen, léteznek olyan pasik, akik a saját akaratukat teljesen alárendelik a párjukénak. Ez azonban a saját döntésük – még ha tudat alatt megy is végbe –, és nem véletlenül vonzottak az életükbe olyan nőt, aki erősebb, karakán alkat. Mindig, amikor megállapítod, hogy „neked nem ilyen kell, hanem igazi férfi”, akkor az ellenpólusra helyezkedsz. Márpedig a végletek sohasem szerencsések!
A legfontosabb, hogy lelki alkattól és egyéni igényektől függően egy párkapcsolati papucs is „igazi férfinak” számít, mint ahogy az is „igazi nő”, aki olykor (vagy akár mindig) magára veszi a nadrágot otthon.
Az ilyen helyzetek mindig két ember döntésén múlnak. Még az is előfordulhat, hogy egy hapsi csak egy bizonyos hölgy mellett éli meg az alárendelt szerepet, mert a személyiségfejlődéshez pont erre van szüksége. Valahányszor tehát a papucsférjek ellen szólsz, vagy sajnálod őket, éppen olyan szexista vagy, mint aki kijelenti, hogy egy nőnek a konyhában a helye.
Te milyen gyakran találkozol szexizmussal, tehát nemi szerepen alapuló beskatulyázással és előítéletekkel otthon vagy a munkahelyeden?
