Azt hittük, az online tér majd soha nem látott közelséget teremt, hogy végre mindig lesz kivel beszélni, kivel megosztani egy gondolatot vagy egy képet – ráadásul gyakorlatilag ingyen. Mégis, valami elcsendesedett körülöttünk. Mintha a kapcsolódás ígérete közben valahol elvesztettük volna magát a kapcsolatot. A közösségek szétestek, a bulik elmaradtak, és egyre többen választják a maguk útját – szó szerint is.
A fiatalok már nem a „nagy Ő”-t keresik, hanem valami egészen mást
Emlékszem, amikor a húszas éveim elején a város még lüktetett. A hétvégék arról szóltak, hogy kimozduljunk, táncoljunk, találkozzunk, flörtöljünk. Minden sarkon ismerős arccal futottunk össze és minden este egy új történet lehetőségét rejtette magában. Ma viszont, ha végigsétálok ugyanazon az utcán, ugyanabban az időpontban, akkor nem csak az üresség tűnik fel: a legtöbb helyen üres kirakatok és „eladó” táblák néznek vissza rám. A bárok, klubok bezártak, és nem csupán azért, mert a világjárvány megtörte a lendületet, hanem mert egyszerűen eltűntek azok, akik életben tartották ezeket a helyeket. A fiatalabb generációk már nem itt keresik a kapcsolódást – és talán nem is keresik ugyanazt, ami nélkül mi el sem tudtuk volna képzelni az életünket.
A Z generáció tagjai (az 1990-es évek közepe és a 2010-es évek eleje között születettek) más szabályok szerint élnek. Nem pusztán arról van szó, hogy később házasodnak vagy halogatják a családalapítást: egyre többen közülük tudatosan döntenek úgy, hogy egyáltalán nem lépnek még romantikus kapcsolatba se. Ők azok, akik az agámia mellett teszik le a voksukat, ráadásul nem kényszerből, nem korábbi csalódásból, hanem meggyőződésből. Olvass még a témában
