A hűvösebb napok beköszöntével véget érnek a szabadtéri összejövetelek, a bulik áttevődnek az otthonokba, lakásokba. Ezeknek a partiknak különösen jó hangulata lehet, de mindig van, aki elrontja a bulit. Összeszedtük a legidegesítőbb típusokat, akik minden házibuliban ott vannak, pedig mindenki megfogadja, hogy többé nem hívja meg őket.
A netfüggő
Az első kérdése, amikor belép a lakásba, hogy mi a wifi jelszó, majd az estét a telefonja kijelzőjébe merülve tölti.
Másnak az ő Facebook oldalán lesz a legtöbb fotó és bejegyzés a buliról, pedig egész este egy árva szót sem beszélgetett senkivel, ha valaki mégis megpróbált szóba elegyedni vele, annak foghegyről válaszolgatott, miközben a virtuális farmját kapálta, vagy valaki mással beszélgetett – egy csetfelületen.
Aki túlpörög
Hatalmas lelkesedéssel veti magát a buliba, de nem tudja, hogy hol az elég, és minden frissen érkező vendéggel koccintani akar, szigorúan csak röviddel, aztán újratölt a kedvenc számánál – minden második dal a kedvenc száma – valahányszor valaki elmesél egy történetet vagy egy röpke pillanatra csend áll be a beszélgetésbe.
40 perccel az érkezése után már részegen fekszik a kanapén, rosszabb esetben titokban a kedvenc szobanövényed tövébe rókázik.
A panaszkodó
Minden új dal vagy újabb kör ital előtt elmondja, hogy neki holnap munkába kell mennie, és tulajdonképpen nem is szabadna itt lennie, de csak nem akaródzik hazamennie.
Ellenben mindenkitől elvárja, hogy szórakozás helyett őt sajnálja, amiért a betevő falatért nyolc órás munkát, esetleg szombati műszakot kellett vállalnia, és mivel tudja, hogy másnap kegyetlenül szenvedni fog, már a buli alatt elkezdi sajnálni magát.
Az ismeretlen külföldi
Senki nem tudja pontosan, kinek is az ismerőse, de a nyelvi nehézségek miatt nem is sikerül választ találni a kérdésre.
Az biztos, hogy valakinek a vendége, és egy hálózsákkal érkezett az országba, aztán a buli után még egy héttel is a fürdőkádadban alszik, minden reggel azt reméled, hogy már nem találod ott, de egy újabb mosatlan kávésbögre árulkodik róla, hogy még nem bontott tábort.
Egy napon végül távozik, soha nem dekódolt levelet hagyva maga után.
Az önjelölt mixer
Enyhén kapatos állapotban kezd el italokat készíteni, és mindegyikről állítja, hogy az interneten olvasta a receptet, de nehéz elhinni, hogy a whiskey-vel kevert tejföl ötletét nem a hűtő tartalma szülte, vagy hogy a májkrémes savanyú uborka valóban illik kísérőnek a pálinkához.
Mindenesetre senkit nem hagy, hogy magának töltsön, úgy érzi, személyes felelőssége, hogy gondoskodjon a hangulatról, de csak azt éri el, hogy egyre több vendég kezdi úgy érezni, nem kellene már többet innia.
A hősszerelmes
Bárkit letámad, aki egy percre is a kanapéra ül, és mintha örökké ismerték volna egymást, megosztja vele aktuális szerelmi élete minden problémáját.
A beszélgetés vele gyakorlatilag lehetetlen, hiszen nem tud kiszakadni az önmagát ismétlő történet forgatókönyvéből, újra és újra elmondja, élete szerelme miért nem lehet most itt vele, és mindenkitől megkérdezi, mi a véleménye a kapcsolati státuszáról, majd addig erőszakoskodik, amíg áldozatából ki nem csikarja a saját maga által előre felállított teória igazolását.
Az alvó
Bárhol, bármilyen helyzetben, de lehetőleg mások számára kényelmetlen színhelyen helyezi takarékra magát, és a buli végéig nem is lehet felébreszteni.
Vagy a kanapé teljes hosszán elterülve, vagy a vécé és a fal közé esve, de mindenképpen úgy alszik el már a buli első órájában, hogy másnap reggelig mindenki feszengve kerülgesse.
A hangos zene és a nevetés sem zavarja, gondtalanul hortyog, de másnap persze felháborodva kéri számon, hogy miért nem ébresztettétek fel, most kimaradt az este legjobb részeiből.