Niccolo Macchiavelli A fejedelem című művét az 1500-as években írta, mondanivalója azonban örökérvényű. Az író azt állítja, hogy erkölcsös uralkodó nem létezik, mert ha alattvalói és a saját sorsát fontosnak tartja, minden helyzethez alkalmazkodnia kell.
Szeretet és félelem
Könyörületes legyen vagy kegyetlen? Szeressék vagy féljenek tőle?
Jobb, ha szeretik, mintha félnek tőle. Célja elérése érdekében mégis néha kegyetlenséget kell elkövetnie.
Így járt el Cesare Borgia is akkor, amikor Olaszország Romagna nevű tartományát békés és biztonságos életre szoktatta.
Az uralkodónak nem kell attól félnie, hogy kegyetlennek tartják, ha alattvalóit összetartja, és gondoskodik biztonságukról.
A rendbontások ugyanis az egész közösséget veszélyeztetik, hatásukra olyan szélsőséges büntetőeszközöket is kellene alkalmazni, mint a kivégzés.
Ettől kezdve az uralkodót még könyörtelenebbnek tartanák, ami több zavargást szítana, mint ha túlzottan könyörületes lenne.
Megbecsülés, népszerűség
Az alattvalók semmi másért nem becsülik úgy az uralkodót, mint ha nagy vállalkozásokba kezd, és példát mutat. Ez azonban csak mások kárára történhet.
Aragóniai Ferdinándot, Spanyolország királyát kiváló uralkodónak tartották.
Gyenge kezű uralkodó hírében állt, amíg a szerencsének köszönhetően el nem foglalta Granadát.
Ezt követően új területeket hódított meg, és a kereszténység első uralkodója lett.
Az egyház és a nép pénzén hadsereget tartott, de ez ellen senki sem tiltakozott, mert minden tettével elhitette az emberekkel, hogy rendkívüli személyiség.
Barát vagy ellenség?
Azért is nagyra becsülik az uralkodót, ha barátként vagy ellenségként viselkedik, és ha tétovázás nélkül síkra száll valaki mellett vagy ellen.
Csak semleges ne legyen, mert úgy nincs tekintélye. Az ellenséged semlegességet kér tőled, a barátod pedig azt, hogy állj mellé fegyveresen.
A határozatlan uralkodók pedig, hogy a konfliktust és a veszélyeket elkerüljék, a semlegességet választják, és ez okozza a vesztüket.
Tanácsadók
Az uralkodó bölcsessége szerint választ maga mellé jó vagy rossz minisztereket.
Ha a tanácsadók eszesek és bölcsek, akkor a nép az uralkodót is bölcsnek találja, mivel meg tudja tartani hűségüket. Ellenkező esetben az uralkodó tekintélye csorbul.
Az emberi felfogás háromféle: az egyik magától megérti a dolgokat, a második azt érti meg, amit a többiek már megértettek, míg a harmadik nem képes különbséget tenni jó és rossz között.
Szidás és dicséret
A kevésbé eszes uralkodó, ha a második csoportba tartozik, meglátja a különbséget a jó és a rossz intézkedések között. Egyeseket megszid, másokat dicsér.
Az uralkodó a miniszter barátságát úgy tarthatja meg, ha gazdaggá és elkötelezetté teszi, kitüntetésekkel és megbízatásokkal jutalmazza, hogy kötődését erősítse, és kölcsönös bizalmat érezzenek egymás iránt.
Az elégedett tanácsadó a kapott javaknál többre már nem vágyik, így az uralkodó biztonságban tudhatja hatalmát és vagyonát.
