Bármelyik szülőben felmerülhet időnként a kérdés, hogy érdemes lenne-e a gyermekével pszichológus szakemberhez fordulnia, ha úgy észleli, hogy a csemetéjének már hosszabb ideje tartó problémája van. Néhány szakértővel beszélgettünk arról, milyen gondjai is lehetnek egy gyermeknek, amellyel érdemes felkeresni egy pszichológust, és hogyan is tud segíteni ilyen esetekben a szakember.
Torma Noémi pszichológus tapasztalatai szerint az utóbbi időben megnőtt a nyitottság az emberekben a pszichológiai segítségkérés iránt. – Ennek egyik oka lehet, hogy kezd fellazulni az a nézet, miszerint a pszichológus csak „beteg” emberekkel foglalkozik, sokakban tisztázódik, hogy a nagyobb életesemények, fordulópontok is eredményezhetnek olyan kríziseket, melyek kapcsán érdemes szakember segítségét kérni. Másrészt a pszichológusoknak egyre több csatornán van lehetőségük az emberekkel kommunikálni, ami segít a korábban kialakult előítéletek lebontásában – fogalmazott a szakember.
Akadályozó probléma
A gyermekkel kapcsolatban ugyanaz a szabály érvényes, mint felnőttek esetén: akkor érdemes szakemberhez fordulnunk, ha úgy látjuk, hogy a probléma jelentősen akadályozza a gyermeket vagy környezetét a mindennapi életvitel folytatásában. – Ez így egy nagyon tág és szubjektíven értelmezhető ajánlásnak tűnik, de ha úgy érezzük, hogy a gyermeknek vagy környezetének – család, óvoda, iskola, szakkör és hasonlók – heti vagy akár napi szinten nehézséget és szenvedést okoz a probléma, akkor keressünk segítséget – hívta fel rá a figyelmet Torma Noémi.
Ha a szülő úgy érzi valami nem a megfelelő mederben halad a gyermeke fejlődésében, nem életkorának megfelelően viselkedik, vagy viselkedése bizonyos területeken nagy eltérést mutat az általa eddig tapasztalttól, esetleg ezt a gyermek környezete, pedagógusai vagy a nagyszülők is jelzik, akkor inkább kérjen egy konzultációs időpontot.
Az idő csak azokban az esetekben jelenthet megoldást, ha a felmerült gondok az életkori fejlődésnek megfeleltethető testi, lelki változásokkal állnak összhangban, tehát az adott életkorban normálisan is előfordulhatnak – ilyen lehet a kisgyermekkori dadogás, dackorszak, szeparációs szorongás. Erről szakirodalomban vagy a gyermek pedagógusainál is tájékozódhatunk. Minden más esetben az idő múlása inkább csak súlyosbítani szokta a problémát, amire szintén érdemes odafigyelni és intő jelként kezelni.
– Annál, hogy milyen problémák esetén forduljunk pszichológushoz a gyermekkel, a skála igen széles, hiszen a gyerekeknél előfordulnak a felnőttekre jellemző tünetek is, mint a szorongás, depresszió, fóbia, pánik és hasonlók, ugyanakkor inkább a gyerekkorban jelentkező tüneteket is gyakran tapasztalunk, mint az enurezis, szeparációs szorongás, de beszélhetünk fejlődési rendellenességekről, mint a figyelemzavaros hiperaktivitás vagy az autizmus is. Összességében azt javasolnám, ha a szülő úgy érzi valami nem a megfelelő mederben halad a gyermeke fejlődésében, nem életkorának megfelelően viselkedik, vagy viselkedése bizonyos területeken nagy eltérést mutat az általa eddig tapasztalttól, esetleg ezt a gyermek környezete, pedagógusai vagy a nagyszülők is jelzik, akkor inkább kérjen egy konzultációs időpontot – magyarázta a pszichológus.
Játékos foglalkozás
Amennyiben a szakember úgy látja, hogy a felmerült problémák beleférnek a normális fejlődés menetébe, úgy ezt jelezni fogja a szülők felé, esetleg tanáccsal látja el őket a nehézséget okozó szituációk kezelésére. A pszichológus a gyermekkel életkorának megfelelően, többnyire játékos keretek között, szimbolikus úton dolgozza fel és át a problémát kiváltó konfliktusokat. Segít a gyereknek megjeleníteni az addig elfojtott érzelmeket, gondolatokat, melyre a játékos keret nagyon jó lehetőséget kínál, emellett pedig segít megerősíteni a fejlődésben lemaradt területeket, kidolgozni az életkornak megfelelő megoldási stratégiákat.
– Gyermekterápia esetén a pszichológus a szülővel is konzultál, tanáccsal látja el a gyermekhez való viszonyulás, a nevelési vagy problémamegoldási stratégiák alkalmazásával kapcsolatban. Terápiát ugyanakkor a szülővel nem folytat, ha úgy látja, hogy a szülő is terápiás megsegítést igényel, esetleg a gyermek terápiája mentén családterápiás ülések beiktatása is hasznos lenne, akkor az adott területen járatos szakemberhez irányítja a szülőket – mondta el a szakértő.
Kép forrása: shalamov/depositphotos.com
15-16 éves korig többnyire a szülőben fogalmazódik meg a segítségkérés gondolata, serdülőkorban azonban már gyakran előfordul, hogy a fiatalok maguk kérnek segítséget. – Azt azonban fontos észben tartanunk, hogy a gyermekek segítségkérése sokszor maga a tünet, amivel jelzik, hogy valami probléma van – tette hozzá a pszichológus –, olyan nehézséggel találták szembe magukat, amit önerejükből nem tudnak megoldani, és ilyen esetben a szülő felelőssége és feladata, hogy gyermeke számára segítségért folyamodjon.
Polányi Orsolya pszichológus is úgy látja, hogy szerencsére manapság már egyre kevésbé tabu téma a pszichológus, egyre többen ismerik fel, hogy problémájuk van, és mernek pszichológiai segítséget is kérni. – Én nagyon örülök ennek a tendenciának, mert úgy gondolom, hogy a mai világ terhei mellett a legtöbb embernek nagy segítséget, könnyebbséget tud adni egy pszichológus, aki meghallgatja, együtt érez vele, és külső szemmel rá tud nézni az adott problémára – vélekedett a szakember.
Véleménye szerint a gyermekek problémáinak esetén ha felmerül annak a gondolata, hogy esetleg jó lenne egy pszichológussal is konzultálni az adott témában, akkor mindenképpen érdemes megtenni azt, hiszen ártani biztosan nem tudunk ezzel, viszont adott esetben sokat javíthat a helyzeten.
– A szülők gyakran nem is gondolják, hogy milyen sokféle témával kapcsolatban tud segíteni egy szakember. Érdekes egyébként, hogy sok esetben azt látom, hogy külső javaslatra – gyerekorvos, tanár és hasonlók – keresik fel a szülők a pszichológust, de jó azért ilyenkor a saját megérzéseinkre is hallgatni, hiszen a szülő az, aki igazán ismeri a gyermekét. Rengeteg témával találkozunk a munkánk során, tényleg nincs két egyforma eset, és a nehézségek általában az adott korra jellemző tünetekben nyilvánulhatnak meg – magyarázta Polányi Orsolya.
…a legtöbb probléma a család, mint rendszer hibás működéséből adódik, amit a gyerekek jellemezően nagyon jól tudnak jelezni.
Kisgyermekkorban például gyakoriak a fóbiás, szorongásos esetek, a testvérféltékenység és a szeparációs problémák is gyakran megjelenhetnek, illetve sokszor a funkciózavarok – evés, szobatisztaság, alvás problémái – miatt keresik fel a szülők a szakembert. – Iskoláskorban a teljesítménnyel és a beilleszkedéssel is adódhatnak nehézségek, illetve a magatartászavar, figyelemhiány és hiperaktivitás is visszatérő téma. A serdülőkor talán hangsúlyosabb témái például az identitás-krízis, az evészavarok, a szexualitással kapcsolatos témák, családi konfliktusok. De életkortól függetlenül is kialakulhatnak olyan kritikus helyzetek, amikor szakember segítségére lehet szükség, például válás, haláleset, komolyabb betegség – árulta el a pszichológus.
Szülői konzultáció
Elmondása szerint a legtöbb szakember a család és a gyermek tekintetében úgynevezett rendszer-szemléletben gondolkozik: ez azt jelenti, hogy a család önmagában egy jól vagy rosszul, de működő rendszer, aminek a szülők, a gyerekek és más családtagok is egy-egy eleme.
– Ez azért fontos, mert sokszor látom én is azt, hogy a szülők elhozzák a gyermeküket egy konkrét problémával, és azzal az elvárással érkeznek, hogy a pszichológus majd „megjavítja“, meggyógyítja azt. Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a legtöbb probléma a család, mint rendszer hibás működéséből adódik, amit a gyerekek jellemezően nagyon jól tudnak jelezni. Tehát a helyzet javulása érdekében gyakran szükség van a szülők viselkedésének, hozzáállásának a megváltoztatására is, és ezt a szülőknek sok esetben nem könnyű elfogadni – hívta fel rá a figyelmet a szakértő.
A legtöbb szakembernél először a szülőkkel történik egy konzultáció és anamnézis-felvétel, aztán kerül sor a gyermekkel való első találkozásra, majd általában pszichológiai vizsgáló módszerekkel próbál a szakember egy teljesebb képet nyerni a gyermek nehézségeiről. Az így kapott benyomásait ezután visszajelzi a szülőknek is, illetve megállapodnak a közös munka és együttműködés kereteiről, és csak ezután kerül sor a pszichológiai munkára. – A gyermekterápia esetében általában nagyon fontos a szülők együttműködése és bevonása, enélkül a legtöbb esetben nem érhető el siker. Szintén eset és egyénfüggő, hogy mennyire szükséges a szülő bevonása, ugyanakkor ez álltában nem azt jelenti, hogy a szakember a szülővel is pszichoterápiába kezd – fogalmazott Polányi Orsolya.
Kisebb gyermekeknél nyilvánvalóan inkább szülői döntés az, hogy pszichológushoz fordulnak, amiben gyakran a környezet nyomása, javaslata is szerepet játszik. – De serdülőknél gyakran tapasztaljuk, hogy ők fogalmazzák meg ezt az igényt a szüleik felé – tette hozzá a szakember –, és optimális esetben a szülők megértik, támogatják őket ebben.