A nyolcvanas, kilencvenes években felnőni – az MTV és a betárcsázós internet korában – nem volt könnyű és ugyan a szüleink jót akartak, de van, amit kezelhettek volna másképpen.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/10 Autonómia
Tisztelhették volna jobban a határaimat. Engednem kellett, hogy a bunkó nagybácsi megdögönyözhessen, ölelgethessen, belecsípjen az arcomba, pedig utáltam. Puszit kellett adnom nagymamám minden vén banya barátnőjének és az utálatos szomszéd néninek is. Ha lesz gyerekem, sosem fogom ezt erőltetni nála.
2/10 Egyetem
Nem kellett volna erőltetniük az egyetemet. Egész életemben fodrász akartam lenni, a bátyám pedig asztalos, már kiskorunkban tudtuk, hogy ezzel fogunk foglalkozni. A szüleink viszont gimnáziumba járattak minket és görcsösen ragaszkodtak utána a felsőoktatáshoz. Nekem lett egy angol-kommunikáció diplomám, a bátyámnak egy közgáz, utáltuk az egyetem minden percét. Elvesztegettünk négy évet, aztán nyögtük a diákhitelt. Nekem most saját fodrászatom van, a tesómnak saját műhelye, jól keresünk és szeretjük, amit csinálunk.
Jó gyerek voltam, de csattant az arcomon jó pár pofon. Sok házimunkát végeztettek velem, kigúnyoltak azért, mert könyvmoly voltam és nem támogattak semmiben. A szüleim nem különösebben fogták vissza magukat, ha negatív véleményüket fogalmazták meg velem kapcsolatban és ahelyett hogy „csinálod, mert azt mondtam!” jobban esett volna olykor az, hogy „szeretlek” vagy „büszke vagyok rád.”