Étel
„Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg nem üres a tányérod, Afrikában éheznek, te meg pazarolsz?!” Te jó ég, hányszor hallottam ezt… Annyiszor, hogy sikerült is kialakítaniuk bennem egy szorongást az evéssel kapcsolatban és a mai napig küzdök étkezési zavarral. A lányom finnyás, de soha nem jutna eszembe, hogy bármilyen ételt is ráerőltessek.
Prioritás
Jó lett volna, ha a szüleim kicsit jobban előtérbe helyeznek engem és a testvéreimet, de valami más mindig fontosabb volt. A munka, az építkezés, a válás, a költözés, a jegyeink az iskolában vagy az, hogy másoknak azt mutassuk, mi milyen tökéletes család vagyunk. Mindenünk megvolt, de minőségi időt nem töltöttünk együtt és nem is alakult ki köztünk és a szüleink között igazi bensőséges kötődés.
Olvass még a témában
Kifejezés
Gyerekként sosem fejezhettem ki igazán az érzelmeimet. Ha kaptam valamit és örömömben sikkantottam egyet, rámszóltak, hogy mit visítozom. Ha sírtam, elküldtek a szobámba ahelyett, hogy megvigasztaltak volna. Ha mérges vagy frusztrált voltam, mert valami igazságtalanság ért, akkor azt mondták, tegyem túl rajta magam. Ha szomorú voltam, mert valaki összetörte a szívem, akkor össze kellett szednem magam. Sosem éreztem, hogy meghallgatnának vagy validálnák az érzéseimet, mindent el kellett fojtanom.
A cikk folytatódik, lapozz!