Mit árul el rólunk, ha neki drukkolunk?
Ha az „unalmas hercegnek” szurkolunk, az gyakran azt jelzi, hogy:
- értjük, milyen a hosszú távú elköteleződés,
- már tudjuk, hogy a szenvedély önmagában nem tart meg,
- fontos számunkra az érzelmi biztonság,
- nemcsak a történet végét, hanem az is látni akarjuk, ami utána következik.
Ez nem feltétlenül romantikus cinizmus. Inkább annak felismerése, hogy a boldogság sokszor nem hangos.
