Leszólva
Attila állandóan leugatott mindent, amit csináltam. Leszólta a diplomám, a munkám, a barátnőmet, a kocsimat, a lakásomat, a hobbimat. Semmi nem volt jó, minden hülyeség volt, minden tré volt, amit csináltam. Egyszer a barátnőm megkérdezte, miért találkozom vele, ha utána mindig rosszkedvűen jövök haza és rájöttem, hogy igaza van. Attila csak azért volt a barátom, mert általános iskola óta ismertem és eszembe sem jutott, hogy meg is szakíthatom vele a kapcsolatot. Azt kell mondjam, jót tett a mentális egészségemnek, hogy már nincs az életemben. Ő persze minden közös ismerősünknek azt mondja, hogy a barátnőm „mart el” engem tőle, soha nem nézne magába.
