A túlélés és a harc
Érdekes módon a rengeteg háború nem tizedelt meg bennünket. Sarah Hrdy főemlőskutató szerint az emberi együttélés egyaránt mutatja az agresszivitás és az idegenekkel szembeni bizalmatanság jeleit (mely tulajdonságok megint csak a csimpánzokra jellemzőek, pontosabban rájuk is jellemzőek). Másrészt viszont az együttműködésre való hajlamot is magunkban hordozzuk.
A túlélés oka, hogy az ember erőszakos oldalát kompenzálja azzal, hogy képes kooperálni, gondoskodni, nyitottan gondolkodni, tolerálni mások viselkedését.
Így képes felnevelni mások gyerekét, vegyes házasságot kötni, elfogadni a többiek életvitelét, szokásait, másságát. Egyrészt tehát tápláljuk az erőszakot, míg a másik oldalon igyekszünk ellene tenni. Olvass még a témában
Nehéz megmagyarázni, miért háborúzunk, amikor képesek vagyunk felmérni a következményeket, tapasztalatunk is van korábbi háborúk veszteségeiről, ráadásul alapvetően a békére törekszünk és képesek vagyunk egymás mellett békésen élni. Egyes nézetek szerint bennünk van a harc iránti vágy, szeretjük a háborút, mint „műfajt” (ezért szeretünk ilyen témájú videojátékkal játszani vagy agresszív akciófilmeket nézni) Talán nem is alaptalan ez a vélekedés és tényleg nem szükséges számunkra elég határozott indok ahhoz, hogy a másikat elpusztítsuk. Mégis szeretném azt hinni, hogy nem így van.
