Van a társadalomnak egy csoportja, ahol a legtermészetesebb dolog a nevetés és a sírás, düh és öröm kimutatása. Ők a kamaszok. Szédületes erővel, gyorsasággal tudják embertársaik tudomására hozni, a néha követhetetlen hangulatváltozásokat. Csak nekünk, felnőtteknek van az a kényszerképzetünk, hogy nem terhelhetjük velük embertársainkat – illendőségből. Pedig az érzelmek kimutatásánál fontosabb dolog nem igen van.
Mutasd magad – érzelem kimutatása nélkül élni
Az érzelmek elszabadulásának vannak következményei. Ezért uraljuk az érzelmet az értelemmel. Viszont nem mindegy, hogy mikor, mennyire és hogyan. A sztoikusok szerint a társas élet alapja, hogy uralkodunk érzelmeinken. Szerintem ez inkább problémakerülés, elszigetelődés.
A metrón ülő, szemkontaktust kerülő, saját világukból kitekintő, védekező ember ennek a tökéletes példája. Ellentéte az, amikor a falu Mari nénije hogyléte felől kérdezi mosolyogva a városból odalátogatót – mert ott attól vagy ember, hogy megéled érzelmeidet, amiből ő megtudja, hogy ki is vagy valójában, és hogyan viszonyuljon hozzád.
A metrón ülő, szemkontaktust kerülő, saját világukból kitekintő, védekező ember ennek a tökéletes példája. Ellentéte az, amikor a falu Mari nénije hogyléte felől kérdezi mosolyogva a városból odalátogatót – mert ott attól vagy ember, hogy megéled érzelmeidet, amiből ő megtudja, hogy ki is vagy valójában, és hogyan viszonyuljon hozzád.