Kép forrása: prettygirlsandbourbon.com
De mi a lecke? Mit kell tanulnom ebből az egészből? Nos, mindenkinek mást. Én például megtanultam, hogy tudok önzetlenül is szeretni. Egyszerűen csak azt akartam, hogy Ő boldog legyen, az már mindegy, hogy velem vagy nélkülem. Megtanultam azt is, hogy sokkal erősebb vagyok, mint azt valaha is gondoltam magamról. És végül megtanultam azt is, hogy elutazhatok bármilyen messzire is, de a fájdalom mindenhova elkísér, ezért ez nem megoldás. Szembe kell nézni a helyzettel. Ezért rászántam az időt a „gyász időszakra” és egyszer csak – hetek múltával – jobban lettem. Ebben az időszakomban egy kedves ismerősöm mindig azt mondta nekem, hogy „a szerelem nem költözik be olyan házba, ahol kosz van. Azt előbb ki kell takarítani, hogy az új bútorok mögött ne bújjanak meg porcicák, mert idővel úgyis előkerülnek”.
Gondold hát át te is, hogy miképpen építkezhetsz a fájdalomból. Próbáld megfejteni, hogy az élet miért állít most egy ilyen helyzet elé. A Te egyenleted megoldása minden bizonnyal más lesz, mint bárkié. De ahogyan a matematika könyvek hátuljában is találni egy kis segítséget a feladathoz, úgy a szakításhoz is jár egy gondolat, amit érdemes megfogadni: ne próbáld magaddal elhitetni, hogy szuper az életed nélküle és úgy tenni, mintha teljesen boldog lennél, mert ezzel csak a saját dolgodat nehezíted meg. Élj át minden fájdalmat és sírj ki magadból minden bánatot, hogy minél hamarabb megtisztíthasd azt a bizonyos „házat”. Olvass még a témában
Kép forrása: summeradagio.blogspot.com