Te mikor találkoztál utoljára a ruhásszekrényedben feleslegessé vált holmikkal, és mi lett a sorsuk? Ha nem kerültek a szemétbe, az már pozitívum, de belegondoltál már abba, hogy másnak talán óriási segítséget jelentenének?
Horn Tamás rendszeresen tapasztalta azt idehaza, hogy sok ember számára gondot jelent helyet találni a feleslegessé vált értékeinek, egy napon aztán elhatározta, hogy nem mindennapi megoldást kínál a problémára.
Megalapította az Adománytaxit, egy civil szervezetet, amelynek számos nemes célja van. Budapesten gyűjtenek össze olyan holmikat, amelyeket mások felajánlanak, majd azokkal mélyszegénységben élőkön segítenek, egyre többeket ösztönözve a társadalmi felelősségvállalásra. Történetükről most maga Horn Tamás mesél.
Minden egy Facebook-poszttal kezdődött
„Szociálisan érzékeny családból származom, a szüleim pedagógusok, én szociológusként végeztem. 2010 óta foglalkoztatott az önkéntesség. Benne voltam többféle projektben, próbálgattam a szárnyaimat, majd a 2015-ös menekültválságkor jött az ötlet, hogy létrehozom az Adománytaxit. Az egész kezdeményezés egy random Facebook-poszttal indult útnak, rövidesen pedig már a hivatásommá vált.
Maga az a társadalmi probléma kezdett el foglalkoztatni, hogy Budapest nagyon sok felesleggel, erőforrással rendelkezik, míg vidéken rengeteg ember él mélyszegénységben. A kettőt szerettem volna összekötni. Azon kezdtünk el gondolkodni, hogyan könnyítsük meg az adományozást” – emlékszik vissza Tamás a kezdetekre. Az Adománytaxival pedig mára tisztán látszik, hogy tényleg egy csodálatos kezdeményezés született.
Házhoz mennek a másnak feleslegessé vált holmikért
„Mivel az emberek többségének gondot okozott, hogy hova vagy éppen mivel vigye el a feleslegessé vált értékeit, illetve sokan nem bíztak meg a civil szervezetekben, azt találtuk ki, mi egy kicsit máshogy csináljuk: házhoz megyünk a felajánlásokért. Önkénteseink Budapesten felkeresik az adományozókat, majd a tárgyakat a raktárunkba szállítják, ahol átnézzük, feldolgozzuk az adományokat. Innen indulnak aztán egy hátrányos helyzetű vidéki településre. Így kötjük össze a felesleget a szükséggel.
A településeken közösségi piacokat tartunk, melyeken jelképes áron vásárolhatnak a rászorulók, a befolyt összeget pedig visszaforgatjuk a közösségekbe, helyi projektekre használhatók fel. Olyan helyekre járunk, ahol jellemzően nagy a szegénység, és találunk megbízható személyeket, akik segítenek a piac lebonyolításában. Általában szociális munkásokkal, aktivistákkal vagy kisebbségi önkormányzati képviselőkkel vesszük fel a kapcsolatot” – mondja Tamás.
Vintage vásárokat is tartanak
Tamásék azokra is gondolnak, akik szeretik a vintage kincseket, ezáltal pedig egy újabb utat teremtettek a rászorulók segítéséhez. „A TAXITURI a mi saját vállalkozásunk, ami tulajdonképpen szintén egy piac, csak egy vintage vásár, ahol az adományként összegyűjtött ruhák 1-2%-át, a legkülönlegesebb darabokat áruljuk. Míg a közösségi piacokra a mélyszegénységben élőket várjuk, addig a TAXITURI-ba a second hand holmikra nyitott embereket, akik szeretnek kincseket „túrni”, és ezáltal támogathatják a munkánkat.”
A diákokat is motiválják, értékes tapasztalatokat és tudást átadva
Sok éve már, hogy bevezették idehaza a kötelező 50 órás önkéntes közösségi munkát a középiskolákban, ennek egy részét pedig Tamáséknél is teljesíthetik a diákok, és náluk valóban jóval többet kaphatnak aláírásoknál. „A Taxi X a diákprogramunk, amelyben a diákok maximum 25 órát tudnak teljesíteni.
Kapcsolódó cikkek
A nálunk eltöltött idő alatt teljesen beleláthatnak egy civil szervezet életébe az irodai munkától kezdve a raktári válogatáson át a vidéki adományutakig. Egy óriási élmény és egyben tanulási lehetőség lehet számukra. Örömmel mondhatjuk, hogy azok közül, akik részt vesznek ebben a programunkban, sokan később is szívesen önkénteskednek nálunk.”
A változás elkezdődött
Jó hír, hogy Tamásék is úgy látják, jó irányba tart a felesleges holmik sorsának megoldása és az önkéntes munka hazai helyzete is, változtatni, elkezdeni, pedig soha nem késő! „Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy egyre több ember adományoz itt-ott vagy próbálja eladni a dolgait ahelyett, hogy egyszerűen a szemetesbe kerülnének. Önkéntesség szempontjából is szerintem az elmúlt 10-15 évben folyamatos fejlődés látható idehaza.
Fontos azonban, hogy a mi célunk az is, hogy elcsábítsuk az embereket a vidéki útjainkra, hogy meglássák Magyarország másik oldalát, és megértsék, mit is jelent a mélyszegénység vagy hogy milyen egy kis településen élni.”
Hatalmas értéket teremtettek
„A legjobban az érdekel, hogyan tudunk egy olyan rendszert építeni, ami mindenkinek jó; segít a rászorulókon és növeli a tárgyak újbóli használatát.
Mindig jó látni azt is, hogy egy mikróval, focilabdával vagy cipővel mekkora örömöt lehet szerezni. Az pedig külön öröm, hogy dupla támogatás történik, hiszen segítünk az egyéneknek, a befolyt bevételből pedig a közösségeknek.”
Kihívás bőven akad, de tervekkel teli tekintenek a jövőbe
„Mint minden civil szervezetnek Magyarországon, nekünk is nehéz anyagilag fennmaradni és fejlődni. Már most nagyon sokat dolgozunk a vállalati céges együttműködéseken, és mindig szívesen vesszük azoknak a cégeknek a jelentkezését, akik szeretnének egy jó helyen akár önkéntes munkát vállalni, akár anyagilag támogatni.
Hosszú távon célunk a rászoruló településeket az adománypiacon túl többféleképpen is támogatni, segíteni a helyi projektjeik fejlesztésében. Most indul például egy projektünk, amiben tudással, mentorálással is tudunk nekik segíteni, de még sok más tervünk is van.
Egyszer pedig szeretnénk egy új helyet, egy végleges komplexumot is Budapesten, ahol egy helyen van a raktárunk, az irodánk és csapatépítő helyszín is egyben. Egy hely, ahova bárki bejöhet és önkénteskedhet, kávézhat vagy vásárolhat a TAXITURI-ban. Egy igazi közösségi hely is az álmunk” – árulja el Horn Tamás.
Nyitófotó: Adománytaxi