A mámor
Az első barátomat azért hagytam el, mert sokat drogozott. Úgy szívta a jointot, mintha sima cigi lenne és nem volt olyan buli, ahol nem pörgette volna fel magát valami porral. Én egyetemre jártam, ügyvédnek készültem, nem tudtam azonosulni ezzel az életformával. Pedig nagyon okos srác volt, talán a legintelligensebb ember, akivel valaha találkoztam. Miután lediplomáztam és elhelyezkedtem, rákerestem, hogy ő hol tart az életben. A szakításunk után másfél évvel meghalt túladagolásban. Felfoghatatlan veszteség, annyira értékes ember volt. Az anyukája pedig egy igazi tündér, érte is megszakad a szívem, hogy el kellett temetnie a fiát…
