„30 évig verte a férje, végül besokallt.” Rendőrök megrázó esetei

Egy balesethez érkeztünk a kollégámmal, a fiatal lány kiesett az ablakon. Sajnos nem tudtunk érte tenni semmit, meghalt, mire odaért a mentő. Végig fogtuk a kezét és beszéltünk hozzá, hogy ne legyen egyedül utolsó perceiben. Megérintett a halála, ezért elmentem a temetésére, ahol pont hallottam, ahogy az apja azt mondta valakinek, hogy bárcsak a kezei közé kaphatná a semmirekellő rendőröket, akik nem segítettek a lányának. Ez a mai napig fáj.

Egy családi vita miatt mentünk ki egy házhoz, ahol észrevettem, hogy a kutyájuk szörnyű állapotban van. A bőre tele volt kelésekkel és kukacok mászkáltak rajta, ennek ellenére a család állította, hogy valami vadállat támadta meg. Elvittük a kutyát állatorvoshoz, aki egyből közölte, hogy el kell altatni, hetekkel ezelőtt leforrázhatták vagy savval öntötték le, egyedül a fején ép a bőr. A családot megbírságoltuk és én teljesen elvesztettem a hitem az emberiségben.

Egy elhagyatott vidéki tanyán élő családhoz mentünk ki, bejelentették egyik rokonuk halálát. A középkorú nő sérülten született, sem beszélni, sem mozogni nem tudott. A család azt mondta, nem engedte, hogy mozgassák, ezért a kanapén élt, ott is halt meg. Az egész ház bűzlött, a szerencsétlen asszony ugyanis vécére sem járt, maga alá piszkított és az évek során szinte belenőtt a rothadó kanapéba. Sosem felejtem el azt a szagot, azt a látványt.

Egy kellemes, teljesen nyugodt női hang telefonált az állomásra, hogy megölte a férjét. Mikor megérkeztünk a lakáshoz, egy csinos, 50 év körüli, ápolt hölgy nyitott ajtót, aki kedvesen beinvitált és teával kínált minket. Először azt hittük, hogy sokkos állapotban van, de mikor kérdeztük, egyből abba a szobába vezetett minket, ahol a férje volt. A férfi kezében még ott volt a sörösüveg, fejében pedig a balta. A nő elmondta, hogy 30 éve házasok, az ura azóta verte, nem adott neki pénzt, nem lehettek barátai és csak vásárolni járhatott el, ő pedig aznap este sokallt be.

Egy közúti balesethez riasztottak, a romok között találtam egy sisakot, gondoltam odaviszem a motorosnak. Már belenyúltam, mikor észrevettem, hogy az illető feje is benne volt.

Nagyapám rendőr volt vidéken, egyszer megállított egy autóst, hogy megbírságolja gyorshajtásért. Mikor odament elkérni az iratokat, a sofőr annyit kérdezett: „Hogy kaptak el ilyen hamar?” Nagyfater tarkóján egyből felállt a szőr és a pisztolyához nyúlt. Mint kiderült, a férfi fél órával előtte ölte meg a feleségét.

Egy tanyasi család hat gyereke közül az egyik meghalt, ők jelentették be. Mikor kiértünk, láttuk, hogy a gyerekek koszosak, soványak és az elhunyt gyermek is minimum egy hete halott. Azt mondták a szülők, hogy „mindig beteges volt”, de valószínűleg az extrém elhanyagoltság okozta a vesztét. A legjobban viszont akkor döbbentem meg, amikor a kihívott gyermekvédelmist úgy kellett győzködnünk, hogy helyezze a gyerekeket ideiglenes gondozókhoz. Ő azt mondta, mivel nem gyilkosság történt, maradhatnak a szülőkkel. A mai napig üvölteni tudnék, ha eszembe jut.

Egy férfi meghalt egy motorbalesetben, a jelentés szerint mintha szándékosan hajtott volna a teherautó elé. Felhívtunk pár számot a telefonjából, megtudtuk, hogy a barátnőjével élt. Elmentünk a címre, hogy közöljük a hölggyel a szomorú hírt, de nem nyitott ajtót, ezért betörtük. Az egész lakás romokban volt, a hűtő összes polca és tartalma a padlón hevert. Mikor kinyitottuk, a barátnő feldarabolt teteme nézett szembe velünk.

Hívást kaptunk, hogy egy zavart fiatal késsel fenyegetőzik egy épület mögött. Mikor kiérkeztünk és a srác meglátott minket, egyből elkezdte döfködni a nyakát a késsel. A kollégámmal odarohantunk, sokkolóval mozgásképtelenné tettük, ruhát szorítottunk a nyakához és ugyan másodpereken belül mindhárman tetőtől talpig vérben úsztunk, de megmentettük az életét. Stabil állapotban adtuk át a mentősöknek és néha elgondolkodom, utána mi történhetett a fiúval.

Én voltam az első járőr egy frontális ütközés helyszínén, pár perccel a baleset után érkeztem. Az egyik autó sofőrje egyértelműen halott volt, a másik kocsiban egy család utazott, apa, anya elől, hátul a három gyerek, egyikük sem viselt biztonsági övet. Egy orvos is megállt és ő is úgy ítélte meg, hogy mindannyian halálos sérülést szenvedtek, nem tehettünk semmit. A szemünk előtt halt meg az egész család. Az egyik kislány, akinek a kezét fogtam, végig a szemembe nézett. A mai napig elsírom magam, ha eszembe jut.