A modern társadalmi normák és a változatos szociális interakciók világában gyakran engedünk meg magunknak bizonyos kis füllentéseket, hogy konfliktusokat kerüljünk el, vagy egyszerűen csak kényelmesebbé tegyük a mindennapi kommunikációt. Ezek a kicsiny, ám olykor mégis hatásos félrevezetések szerves részévé váltak a társalgásainknak, és olyannyira megszoktuk őket, hogy szinte már fel sem tűnik, amikor használjuk. De vajon miért van az, hogy olykor inkább eltitkoljuk az igazságot? Miért hazudunk, még ha csak apró dolgokban is?
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
„Nem fogok késni”
Ezt a mondatot mindenki ismeri: Az időpontokra vonatkozó ígéretek és azok megszegése a mindennapi életünk része. Sokszor azért mondjuk, hogy időben ott leszünk, mert kellemetlennek érezzük bevallani, hogy már eleve késésben vagyunk. Az egyik leggyakoribb ok, hogy nem szeretnénk, ha mások haragudnának ránk a megbízhatóságunk hiánya miatt. Az idő múlásával aztán, mint egyfajta szükségképpen elfojtott bűntudat, megérkezünk, és a mentegetőzés ciklusát újra kezdjük.
„Csak körbenézek”
Mindannyian előszeretettel használjuk ezt a mondatot, különösen, amikor egy üzletbe belépve a kíváncsiságunk hajt bennünket, ám mégsem szeretnénk azonnal segítséget kérni. Ezzel a füllentéssel egyfajta védekező mechanizmust hozunk létre, amely lehetőséget biztosít arra, hogy szabadon körülnézzünk, anélkül, hogy kellemetlenül éreznénk magunkat.
Ily módon időt nyerünk, hogy saját tempónkban fedezhessük fel a lehetőségeket, anélkül, hogy azonnali döntéskényszer nehezedne ránk.