Az évek során Reggiani azt mondta az újságíróknak, hogy a hangulatától függően szerette és megvetette a börtönt – bár nem hajlandó úgy tekinteni magára, mint aki fogoly volt, ehelyett „a Vittore Residence-ben való tartózkodásaként” emlegeti a bent töltött éveit. Szintén elképesztő, hogy amikor a szabadulása előtti években lehetősége lett volna arra, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék, inkább a börtönben maradást választotta, méghozzá azért, mert másként munkát kellett volna vállalnia.
„Soha életemben nem dolgoztam, és nem is áll szándékomban most elkezdeni” – mondta egy tárgyaláson, ahol a bíróság tagjai teljesen ledöbbentek a válaszától. Ezzel a nyilatkozattal tovább erősítette azt a mondását, amellyel a Maurizióval töltött éveit jellemezte, vagyis, hogy „jobb sírni egy Rolls Royce-ban, mint boldognak lenni egy kerékpáron”. Kinek mi, ugye.
