Jó így
Volt olyan pasim, akivel sosem volt unalmas az élet, mert vagy őrült szenvedéllyel imádtuk egymást, vagy ugyanilyen intenzitással veszekedtünk és gyűlölködtünk. Ez az állapot azonban nem volt fenntartható hosszú távon, ezért végül elegem lett és szakítottam vele. Nyugodtabb, kiszámíthatóbb partnerre vágytam, amit meg is kaptam a jelenlegi barátom személyében.
Szeretem és jól megvagyunk, ugyanakkor néha üvölteni tudnék az unalomtól és visszasírom az exemmel töltött felhangolt és lehangolt időszakokat. Ha őszinte akarok lenni, nem tudom, melyik a jobb… vagy inkább rosszabb. Egy kettő közötti arany középút kellene, de hol találok olyat?
