Ma, december 7-én Magyarországon az Ambrus és – több naptár szerint – az Ambrózia névnapját ünnepeljük. Ha van Ambrus vagy Ambrózia az ismerőseid között, ma igazán jó alkalom egy kedves üzenetre, egy finom mézes süteményre vagy akár egy gyertyafényes koccintásra – nem véletlenül, hiszen a mai nap szorosan kötődik a méhekhez, a mézhez és a gyertyafényhez.
Ambrus – eredet, jelentés, hírességek, hagyományok, személyiségjegyek
Az Ambrus a latin Ambrosius névből származik, amelynek gyökere a görög ambrosziosz. Jelentése: „halhatatlan”, „isteni, romolhatatlan” – az ókori görög mitológiában az istenek eledele és itala, az ambrózia és nektár adta az örök ifjúságot. A név magyar használata régi, egyházi naptárainkban ma ünnepeljük.
A mai nap egyben Milanói Szent Ambrus (4. századi püspök, egyházatya) ünnepe. A hagyomány szerint csecsemőkorában méhek szálltak a szájára, és mézet csepegtettek rá – ebből örökölt jelképe az édes beszéd, a bölcsesség és az ékesszólás. Emiatt Szent Ambrus a méhészek, a mézeskalácsosok és a gyertyamártók védőszentje. Ma sok helyen a méhészek a hársmézet, a viaszt és a kaptárakat ajánlják védelembe; régi falusi szokás, hogy a gyerekek ajkát mézzel kenték meg, hogy „édes beszédűek” legyenek. Advent idején a viaszgyertyák különösen hangsúlyosak – Szent Ambrus napján a gyertyafény a tisztaságot és a belső derűt jelképezi. Olvass még a témában
Híres viselőként elsőként említsük Milanói Szent Ambrust, a latin egyház négy nagy doktorának egyikét, himnuszszerzőt (neki tulajdonítják többek között a Veni redemptor gentium adventi éneket). A név nemzetközi alakjaival is gyakran találkozhatsz: Ambrose Bierce amerikai író és szatirikus, illetve Ambroise Paré francia sebész, az újkori sebészet egyik atyja is a név „rokonai”.
