A japán lonc (Lonicera japonica) a bodzafélék családjába tartozó közkedvelt, félörökzöld kúszónövény. Leginkább félárnyékos helyen érzi otthon magát, és kúszó növény gyanánt hamarosan körbe fonja a kerítést, hatalmas levéltömegével szinte élő falat alkotva. Enyhébb teleken megőrzi lombját, csak erősebb fagy esetén csupaszodik le.
Frissítő élmény
Kellemes illatú, fehér virágait akár már június elején elkezdi bontogatni. Ezek késő délután nyílnak és mámorító illattal itatják át a környéket. A hajtásokon fokozatosan, mondhatni lépcsőzetesen nyílnak ki a virágok, ezért napokig, sőt hetekig visszajárhatunk értük. Este vagy kora délelőtt gyűjthetünk 1- 1 adagot az aznapi hűsítőnkhöz.
Mivel nem mossuk meg felhasználás előtt a virágait, különösen lényeges, hogy tiszta helyen gyűjtsük.
Olvass még a témában
A friss, intenzíven illatozó fehéreket szedjük, az alapjukhoz közel fogjuk meg és tépjük le. A leveleket, bogarakat felhasználás előtt válogassuk ki, mehetnek vissza a természetbe.
Íme néhány ötlet, hogy mit kezdj a szorgalmasan szedegetett virágokkal:
Loncvíz: egy kancsóba teszel egy kisebb marék virágot és egyszerűen tisztított vízzel vagy szénsavmentes ásványvízzel felöntöd. Egy- két óra alatt átveszi a víz a virágok zamatát, és pompás íze lesz. Nyugodtan újratöltheted, amint lefogyott a víz, mert rengeteg illat szorult ezekbe az apró virágokba.
Méz loncvirággal: különlegesen finom gyógymézet kapsz, ha egy loncvirággal kb. félig megpakolt befőttes üveget megtöltesz mézzel, és néhány hétig érleled.
Narancsos lonclikőr: egy jól záródó üvegbe beleteszel 2 csésze virágot, és 1 bio narancs héját, amit vékonyan lehámoztál, ez utóbbi súlyként is szolgál a virágok felett. Két csésze vodkát utánuk küldesz, és lezárva 2- 3 hétre állni hagyod közvetlen napsütéstől távol. Szűrés után cukorszirupot keverve hozzá, ízlésed szerint likőrösítheted.
