4/4 Kata (33), projektmenedzser
A férjemmel nyolc éve vagyunk együtt, két gyerekünk van. Megcsalásban nekem is volt részem, mindkét oldalt megtapasztaltam.
Azt gondolom, egy félrelépés nem történik meg „csak úgy”, mindig oka van, és az ok nem az új kapcsolatban, hanem a régiben keresendő. Ha nem történt volna meg, akkor később nem vettem/vettük volna a fáradtságot, hogy helyre hozzam/hozzuk a kapcsolatunkat, akkor nem nyitotta volna fel semmi a szememet. Tulajdonképpen az egész elhatározás és kitartás kérdése: első körben semmi más nem vezérelt, csak az, hogy tudtam, a gyerekek úgy boldogok, ha mi együtt maradunk. Szerencsém volt, mert a férjem is helyre akarta hozni a dolgainkat, és bármi történt is, ő az az ember, aki a legjobban ismer, nagyon sok minden összeköt minket. A kapcsolatunk rendezése hosszabb folyamat volt, közben meg kellett tanulnom egy nagyon fontos dolgot, az elfogadást – először saját magamat kellett elfogadnom, lelkileg rendbe hoznom, majd a kettőnk viszonyát.
Nem mondom, hogy könnyű volt, de nem bántam meg, és azóta még erősebbnek érzem a kapcsolatunkat.
Azt gondolom, egy félrelépés nem történik meg „csak úgy”, mindig oka van, és az ok nem az új kapcsolatban, hanem a régiben keresendő. Ha nem történt volna meg, akkor később nem vettem/vettük volna a fáradtságot, hogy helyre hozzam/hozzuk a kapcsolatunkat, akkor nem nyitotta volna fel semmi a szememet. Tulajdonképpen az egész elhatározás és kitartás kérdése: első körben semmi más nem vezérelt, csak az, hogy tudtam, a gyerekek úgy boldogok, ha mi együtt maradunk. Szerencsém volt, mert a férjem is helyre akarta hozni a dolgainkat, és bármi történt is, ő az az ember, aki a legjobban ismer, nagyon sok minden összeköt minket. A kapcsolatunk rendezése hosszabb folyamat volt, közben meg kellett tanulnom egy nagyon fontos dolgot, az elfogadást – először saját magamat kellett elfogadnom, lelkileg rendbe hoznom, majd a kettőnk viszonyát.
Nem mondom, hogy könnyű volt, de nem bántam meg, és azóta még erősebbnek érzem a kapcsolatunkat.
