A Rejtekadó erdőben varázslatos, halhatatlan lények, manók, törpék és tündérek élnek. Mindannyiuk ura és őre Ak, és a szabályok értelmében csak ő tehet utazásokat az emberek világában. Egy napon egy fiúcsecsemőt talál az erdőben és magához veszi. A csodálatos és jóságos nimfa, Necile lesz a kis emberi csöppség édesanyja. A gyermek nagy szeretetben és boldogságban nő fel, majd később ezt mind a szomorú gyerekek felé sugározza. Fajátékokat készít nekik és megajándékozza őket, de ebben az erdő varázslatos lakói is segítenek. Ez tölti ki egész életét. Jóságáért halhatatlanságot is kap, nemcsak Ak-tól, de az emberektől is. Ki más lenne ő, mint maga a Mikulás!
A kis gyufaárus lány, Hans Christian Andersen
Ezt a történetet talán mindannyian ismerjük, fájdalmasan szép mese. Andersen gyönyörű meséjének alapján készült a bábjáték. A kis gyufaárus lány a téli hidegben, december 6-án, Mikulás-estéjén a város utcáin próbálja eladni az áruját. Durva beszédű apja magára hagyja őt ahelyett, hogy hazatérnének mindketten az otthonukba, pedig a lány ezen a napon ünnepli a születésnapját. A sötétedő utcán két suhanc jelenik meg, és otromba csellel megszerzik a gyufaárus lány facipőit, majd elszaladnak vele. Mezítláb a hóesésben, fázva-reszketve gyújtja meg a gyufaszálakat a lány, hogy a láng fénye a meleg és otthonosság illúzióját adja a számára. Olvass még a témában
Meggyújtja az utolsó szál gyufát, hogy elűzze a kinti sötétséget és hideget s a szívében lakó árvaságot. Ekkor csengőszó hallatszik, és nagy zsákkal a vállán megjelenik a Mikulás. A lány boldog, hogy találkozhatott vele, csak azt fájlalja, hogy nincs semmije, nem adhat semmit neki, már egyetlen gyufája sem maradt. A Mikulás azonban tudja, hogy az az igazán gazdag, akinek jó szíve van: és a gyufaárus lány ilyen. Elhalmozza őt ajándékokkal: meleg ruhaneművel, bundás csizmával ? s mert születésnapja van ? játékokkal és tortával is, sőt ráadásul megígéri, hogy teljesíti egy kívánságát.
