A felismeréshez is segítségre lehet szükség
A legidősebb lány szindróma nem egy hivatalos pszichológiai fogalom, ugyanakkor a pszichológusok számára sem ismeretlen a jelenség maga. Én is a saját terapeutámtól hallottam róla először, amikor egy ülésen arról beszéltem neki, hogy több kapcsolatomnak is azért vetettem véget, mert valaki mástól több figyelmet kaptam, és – mondtam neki akkor – nekem soha nem elég a figyelem, túl sokat akarok belőle.
A pszichológusom ekkor megkérdezte, nem lehetséges-e, hogy nem én akarok TÚL SOK figyelmet, hanem a partnereim adtak TÚL KEVESET. Ez volt az első jele annak, hogy nem vagyok képes felismerni a saját igényeimet, vagy, ha fel is ismerem, jogtalannak, önzőnek érzem őket.
Ironikus módon az első lány szindróma egyik tünete éppen az, hogy annyira nem veszünk tudomást a saját mentális jólétünkről, hogy néha egy külső szemre van szükség, hogy észre vegye: nem vagyunk jól.
Olvass még a témában
