Október 9. a postai világnap, és noha az e-mailek és okostelefonok korában a posta jelentősége talán kisebb, mint néhány évtizede volt, még mindig fontos része az életünknek. És hosszú története során a kézbesítő szolgálat azért látott egyet s mást – például az alábbi küldemények is megfordultak a postások keze alatt.
A Hope-gyémánt
Ha a tiéd lenne a világ egyik legértékesebb gyémántja, hogyan gondoskodnál a szállításáról? Korábbi tulajdonosai finoman szólva is kissé könnyelműen bántak a Hope-gyémánttal. Evalyn Walsh McLean például a kutyája nyakörvére tette a lenyűgöző kék követ. Azt is megengedte, hogy a Walter Reed kórházban a sérült katonák az ágyuk között dobálják a gyémántot, ezzel javítva a hangulatukat. De a Hope-gyémánt talán legkockázatosabb útját az amerikai postahivatalon keresztül tette meg. 1947-ben, McLean halála után a Hope-gyémántot eladták Harry Winston drágakő-kereskedőnek.
Ő arra használta a híres követ, hogy üzletet vonzzon be. 1958-ban rábeszélték, hogy a gyémántot a Smithsonian Intézetnek adományozza. Úgy döntött, hogy a legjobb módja annak, hogy a követ a helyszínre juttassa, ha postán küldi el. A postaköltség 2,44 dollárba került, de azért Winston nem teljesen hagyta figyelmen kívül a kockázatokat, és 1 millió dolláros biztosítást kötött a gyémántra. James G. Todd postás a barna papírcsomagba tett gyémánttal egyszerűen átsétált a Smithsonian Intézetbe, és a várakozó kamerák előtt bemutatta azt az intézmény vezetőjének.
Ő arra használta a híres követ, hogy üzletet vonzzon be. 1958-ban rábeszélték, hogy a gyémántot a Smithsonian Intézetnek adományozza. Úgy döntött, hogy a legjobb módja annak, hogy a követ a helyszínre juttassa, ha postán küldi el. A postaköltség 2,44 dollárba került, de azért Winston nem teljesen hagyta figyelmen kívül a kockázatokat, és 1 millió dolláros biztosítást kötött a gyémántra. James G. Todd postás a barna papírcsomagba tett gyémánttal egyszerűen átsétált a Smithsonian Intézetbe, és a várakozó kamerák előtt bemutatta azt az intézmény vezetőjének.