Gyémántot is adtak fel postán! A legfurcsább tárgyak, amiket a posta szállított

Ha a tiéd lenne a világ egyik legértékesebb gyémántja, hogyan gondoskodnál a szállításáról? Korábbi tulajdonosai finoman szólva is kissé könnyelműen bántak a Hope-gyémánttal. Evalyn Walsh McLean például a kutyája nyakörvére tette a lenyűgöző kék követ. Azt is megengedte, hogy a Walter Reed kórházban a sérült katonák az ágyuk között dobálják a gyémántot, ezzel javítva a hangulatukat. De a Hope-gyémánt talán legkockázatosabb útját az amerikai postahivatalon keresztül tette meg. 1947-ben, McLean halála után a Hope-gyémántot eladták Harry Winston drágakő-kereskedőnek.

Ő arra használta a híres követ, hogy üzletet vonzzon be. 1958-ban rábeszélték, hogy a gyémántot a Smithsonian Intézetnek adományozza. Úgy döntött, hogy a legjobb módja annak, hogy a követ a helyszínre juttassa, ha postán küldi el. A postaköltség 2,44 dollárba került, de azért Winston nem teljesen hagyta figyelmen kívül a kockázatokat, és 1 millió dolláros biztosítást kötött a gyémántra. James G. Todd postás a barna papírcsomagba tett gyémánttal egyszerűen átsétált a Smithsonian Intézetbe, és a várakozó kamerák előtt bemutatta azt az intézmény vezetőjének.

A Utah állambeli Vernal az 1910-es években néhány száz fős kisváros volt, de terjeszkedni akart. William H. Coltharp helyi bankár úgy döntött, hogy a városnak szüksége van egy strapabíró téglából készült bankra, hogy jelezze a közelgő felvirágzást. A probléma az volt, hogy a legközelebbi téglagyár több mint 274 kilométerre volt, és a téglák Vernalba szállítása négyszer annyiba került volna, mint maguk a téglák. Coltharp rájött, hogy az építőanyag elküldésének ára egy új csomagküldő szolgálattal ennek az összegnek a töredéke lehet. Így összesen 15 000 téglát csomagoltak össze és adtak fel postán.

A 23 kilogrammos súlykorlátozás betartása érdekében a téglákat ládákra osztották. A téglagyárból naponta akár 40 ládát, összesen egy tonnát is elküldtek. Az építőanyag e tömegével megbízott postai dolgozók egyszerűen csak le akarták dobni a nehéz szállítmányokat a bank telephelyén. Vernal postamestere azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a postahivatalon keresztül kelljen átmenniük. Mivel egy egész banknyi tégla halmozódott fel a postahivatalában, megbánta, hogy ragaszkodott a szabályok betartásához. A Coltharp által épített bank a mai napig áll. És azóta új postai szabályt dolgoztak ki, hogy a jövőben senki se próbálkozhasson hasonló akcióval. Egyetlen személy sem küldhetett egy nap alatt 91 kilogrammnál több összsúlyú csomagot ugyanannak a címzettnek.