Tömjén és mirha
Máté evangéliumának második fejezete éppen így, a napkeleti bölcsek történetével kezdődik:
„Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
Mindössze ennyit tudunk „biztosan”, a többi az emberi képzeletre és leleményre van bízva, hiszen a kilétük, a valós számuk ismeretlen, kizárólag az ajándékaik vannak pontosan felsorolva. Ami kissé szokatlannak tűnik, hiszen mégiscsak egy nagyon szerény körülmények között levő kisdedről volt szó. Különben is ezek inkább szimbolikusan értendők, habár tényleges hatásukat tekintve is figyelemreméltók. Az arany, mint a gazdagság jelképe egy királynak mindenképpen jár. A tömjénnel a fiú isteniségét ismerték el. Végül az emberiségért oly sokat szenvedő megváltót, aki életét adta a világ bűneiért, majd feltámadt természetesen megilleti a mirha is.
A tömjént a bibliai időkben fertőtlenítésre és illatosításra használták, az illata a gondolatokat a fizikai síkról a szellemi világba tereli, a tömjénfüst az Istennek kijáró tisztelet egyik lényeges jelképe volt. A mirhát főleg illatosításra illetve gyógyításra használták, illata felébreszti a lelki- szellemi világ iránti érdeklődést. Lelkileg kiegyensúlyozó, szellemileg tisztító hatással bír és az isteni igazság befogadására késztet. A mirha és a tömjén továbbá nélkülözhetetlen elemei voltak a balzsamozó kencéknek. A bölcsekre visszatérve, legnagyobb valószínűség szerint csillagászok vagy legalábbis asztronómiához értő emberek voltak, tehát se nem királyok, se nem pásztorok.
„Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
Mindössze ennyit tudunk „biztosan”, a többi az emberi képzeletre és leleményre van bízva, hiszen a kilétük, a valós számuk ismeretlen, kizárólag az ajándékaik vannak pontosan felsorolva. Ami kissé szokatlannak tűnik, hiszen mégiscsak egy nagyon szerény körülmények között levő kisdedről volt szó. Különben is ezek inkább szimbolikusan értendők, habár tényleges hatásukat tekintve is figyelemreméltók. Az arany, mint a gazdagság jelképe egy királynak mindenképpen jár. A tömjénnel a fiú isteniségét ismerték el. Végül az emberiségért oly sokat szenvedő megváltót, aki életét adta a világ bűneiért, majd feltámadt természetesen megilleti a mirha is.
A tömjént a bibliai időkben fertőtlenítésre és illatosításra használták, az illata a gondolatokat a fizikai síkról a szellemi világba tereli, a tömjénfüst az Istennek kijáró tisztelet egyik lényeges jelképe volt. A mirhát főleg illatosításra illetve gyógyításra használták, illata felébreszti a lelki- szellemi világ iránti érdeklődést. Lelkileg kiegyensúlyozó, szellemileg tisztító hatással bír és az isteni igazság befogadására késztet. A mirha és a tömjén továbbá nélkülözhetetlen elemei voltak a balzsamozó kencéknek. A bölcsekre visszatérve, legnagyobb valószínűség szerint csillagászok vagy legalábbis asztronómiához értő emberek voltak, tehát se nem királyok, se nem pásztorok.
Datolya
A datolya egyike a földkerekség legrégebbi gyümölcseinek, a főnixpálmát őseink gyakorlatilag szent faként tisztelték, és még a szentírások is említést tesznek róla. A Koránban Jézus próféta születésekor Isten azt mondta a fájdalmában síró Máriának, hogy rázza meg a datolyapálmát, mert az ad neki friss és érett datolyát, ami majd örömmel tölti el.
Olvass még a témában
Hunyor
Egy végtelenül kedves legenda fűződik a karácsony rózsájához. Élt akkoriban egy szegény pásztorlány, aki meg akarta látogatni az újszülött Jézust. Madelon, amikor meglátta, hogy milyen pompás ajándékokkal halmozzák el a kisdedet, igencsak elszomorodott, hogy ő semmit sem tud neki adni. Egy angyal meghatódott látva szíve tisztaságát és keserves sírását; megérintette a földet, félresöpörte a havat és ekkor előtűnt egy hunyor. A lány arca felragyogott, mert megtalálta a tökéletes ajándékot.
Egy időjós babona is fűződik a hunyorhoz, miszerint régebben december 24-én vágtak 12 virágszálat, ezeket egyenként vázába tették hozzárendelve az egyes hónapokhoz. Amelyik kinyílt az jó időt jelzett az adott hónapra, amelyik viszont nem, az kedvezőtlen feltételekre figyelmeztetett.
Bájos mesék ezek, amelyeket elsősorban szimbolikusan kell értelmezni, és akkor megértjük a tanításuk célját is.
Egy időjós babona is fűződik a hunyorhoz, miszerint régebben december 24-én vágtak 12 virágszálat, ezeket egyenként vázába tették hozzárendelve az egyes hónapokhoz. Amelyik kinyílt az jó időt jelzett az adott hónapra, amelyik viszont nem, az kedvezőtlen feltételekre figyelmeztetett.
Bájos mesék ezek, amelyeket elsősorban szimbolikusan kell értelmezni, és akkor megértjük a tanításuk célját is.
