Békülés
Összevesztünk a barátommal, elég csúnyán. Annyira, hogy még a kulcsát is odadobtam az asztalra, mondván nem lesz már rá szükségem. Bevágtam magam mögött az ajtót, lementem a kertbe, sírtam picit, majd úgy döntöttem, adjunk még egy esélyt a dolognak, béküljünk ki. Visszamentem, benyitottam és láttam, hogy – nekem háttal - telefonon beszél, nem vett észre. Mögé lopóztam és végighallgattam, hogy mennyire boldog, hogy végre megszabadult tőlem és még a kulcsát is visszaszerezte, illetve alig várja az estét.
