Pénz és hivatás

Külföldön valóban kolbászból van a kerítés?

Külföldön valóban kolbászból van a kerítés?

Hol van az igazság, és miért mennek külföldre a fiatalok? A fiatal felnőttek 69%-a gondolja úgy, hogy külföldön jobb élete lenne. És itt kell a válaszokat keresni: ,,jobb élete lenne”…

Már az egyetemnél…

Sokak számára nem az itthoni egyetem jelenti a továbbtanulás fogalmát, hanem a külföldi. A leggyakoribb okok, sorrendbe szedve:
– jobb oktatás,
– külföldi diplomával könnyebb érvényesülni,
– kalandvágy

A valódi okok

A nagyravágyás, a könnyebb érvényesülés a valódi ok, mivel folyamatosan azt hallják a szülőktől a gyerekek, hogy itthon csak belerokkanni lehet a munkába, eredményeket, egzisztenciát elérni nem lehet. Külföldön viszont vannak lehetőségek – azaz, hozzánk képest kolbászból van a kerítés. Szülőként csak a rosszat(?), a küzdelmet emeljük ki, ahelyett hogy az előnyökre koncentrálnánk, vagy probléma megoldási sémákat – ezáltal lehetőséget – nyújtanánk gyerekeinknek.
Ez utóbbi kemény dió, hiszen a panaszkodó szülők sem tudták nagy valószínűséggel jól megoldani életüket, ami megnehezíti a jó tanácsok, viselkedésminták adását. Gyakorlatilag azt neveljük a gyerekekbe, hogyan kell menekülni, kikerülni a problémát. Valódi ok még a tapasztalatszerzés iránti vágy, és a nyelvtanulás, illetve a korosztályra jellemző kíváncsiság.

A három ok csak városi legenda

Jobb oktatás – ha jobb lenne külhonban az oktatás, nem szipkáznák el az országból a diplomás embereket. Köztudott, hogy például az orvosi egyetem itthon a legjobb, legnagyobb tárgyi tudással felvértező egyetem. A külföldi egyetem nem jobb, csak gyorsabban célt (diplomát) ér a diák, és talán kicsit gyakorlatiasabb tudást biztosít.
Könnyebb érvényesülni – diplomával, ha annak megfelelő(!) tudástartalma, háttere van – amihez szorgalom, kitartás kell – bárhol lehet érvényesülni. Ahogy a szakmunkás bizonyítvánnyal is, ha megfelelő a szakmai tudás.
Kalandvágy – sok fiatal össze téveszti a kalandvágyat a pénz utáni sóvárgással. Igazi kalandvágya annak van, aki itthon marad, és itthon próbál, ,,nehezített pályán” érvényesülni.

A magyarok nagy téveszméje

A magyar mindig kívülről várja a segítséget. Míg külföldön a fiatalok úgy gondolják, hogy a boldogság bennük van, képesek megteremteni maguknak önállóan, addig a magyar fiatalnak az jelenti a ,,megváltást”, ha van párkapcsolata. Ez részben szerencsés, hiszen az élet valóban arról szól, hogy a ,,család”, a szűk közösség összetart, megbirkózik mindennel.
Ugyanakkor ez az egysíkú gondolkodásmód el is veszi a lehetőséget az egyén egyéni érvényesülésétől, hiszen nem bízik eléggé saját magában. Fontos tény az is, hogy dolgozni mindenhol kell, ugyan ennyit, és hiába keres többet az ember, ha igényei is megnőnek a ,,luxus” iránt. Tehát, a ,,jól élés” az személyiség függő, nem országfüggő.

Bűn az, ha külföld?

Sokak szinte már a hazaárulással tartják egyenértékűnek, ha egy fiatal külföldre megy dolgozni. De mielőtt pálcát törtnénk, gondolkozzunk kicsit. A korai középkortól volt hasznos ,,divat” az, hogy a fiatalok más faluba, más országba, mentek tanulni. Ez az emberiség javát szolgálta, hiszen így a népek egymástól tanulhatták meg a fejlesztéseket, a leghatékonyabb technikákat.
Tehát, semmi más nem történik, mint az, hogy a kommunizmus zárt időszaka véget ért, és sokan mennek külföldre, tapasztalatot szerezni. Az emberek nagy része előbb-utóbb hazajön tudásával, ez a friss tudás pedig az országnak igen jót fog tenni.

Hazaszeretet, elégedettség érzés

Sarkalatos kérdés, főleg akkor, ha ott a dilemma: hazajöjjek, vagy ne? Elkeserítő az, hogy csak a fiatalok felébe sikerült elvetni a hazaszeretet magját. Ez annak a következménye, hogy a szülők korosztálya a csalódottságát átörökítette gyermekébe. De vajon reális ez a nagyfokú csalódottság?
Ha a megnövekedett igényeket nézzük, akkor igen, hiszen a nyugati civilizáció ,,színvonalát” – ha lehet ezt annak nevezni – akarjuk, azonnal. Irreális vágyaink miatt bármiről képesek vagyunk lemondani – még a boldogságról is – mert úgy hisszük, hogy a (irreális) vágy elérése adja meg majd számunkra a boldogságot, az elégedettség érzését.

Hol a hiba?

Fontos még megemlíteni, hogy a magyar fiataloknak fontosabb az, hogy legyen barátjuk, barátnőjük, mint az, hogy a családban minden rendben legyen, optimálisan működjön. A legnagyobb stresszfaktor a munkahely.
Tehát ,,kifelé” élünk, meg akarunk felelni. Bár tagadjuk, hiszékenyek is vagyunk, hajlamosak vagyunk inkább csak a jót, a túlzást elhinni. Bár okos nép vagyunk, a (hatékony) problémamegoldás sem az erősségünk. Emellett szorongó emberek vagyunk, akik folyamatosan rivalizálnak, másokat figyelnek, irigykednek.
Csoda, hogy elmennek a fiatalok?

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást