A magyar nyelv sokszínűsége vitathatatlan. Nehéz lenne megítélni, hogy melyik nyelv a legnehezebb, a legbonyolultabb vagy a legszebb a világon, de ha megtennénk, a mi anyanyelvünk minden bizonnyal dobogós lenne ebben a versenyben. Összegyűjtöttünk néhány szót, amit ma is sokan használnak az ország egyes részein, míg más részein nem is hallottak róla.
- Acsa – jelenleg egy község Pest megyében, de vajon tudják-e a helyiek, hogy régebben a szitakötőt hívták acsának.
- Adamaskő – nagyszüleink még ezen a néven beszéltek a gyémántról.
- Báj – ma már a csinos és vonzó nőkre mondják, hogy bájos, de nem olyan rég még negatív töltésű szó volt, a nem kívánt elvarázslásra, elcsábításra, boszorkányságra használták.
- Ámbitus – egyik oldalán nyitott folyosó, többnyire parasztházaknál, amely így tetővel fedi a ház bejáratát a ház sarkától kezdve.
- Kanyó – a bunkó emberre szokták mondani, hogy kanyó.
- Mátó – részeg, cigány eredetű elnevezése az ittas embernek.
- Kaszab – van ilyen vezetéknév is, de mondják vágóeszközre, és sok felé így hívják a henteseket, mészárosokat.
- Murok – ma is így hívják a sárgarépát az erdélyi magyarok.
- Pacuha – Ne légy már pacuha! – így szólnak rá sokszor a gyermekre, ha kilóg a pólója a nadrágjából és rendetlenül öltözött fel.
- Skribler – az újságírókat nevezik így, illetve régebben az írnokokat, alacsony beosztású hivatali alkalmazottakat .
- Slág – a vajdaságban tejszínt jelent, másfelé mérleget vagy kivágott erdőrészre mondják.
- Tankó – arra mondják, akinek nem sok ész adatott meg vagy nem járt iskolába.
- Ugorgyán – a szivárvány népies elnevezése.
- Amicázó – arra a emberre mondják, aki szívesen köt új ismeretségeket, barátságokat, nyitott érdeklődésű.
- Ampa – sokfelé így hívják a vödröt vagy a vizes kannát, régen ampába húzták a vizet a kútról, zománcozott, lehajló fülű használati tárgy, melyet kisebb falvakban máig használnak.
- Ancug – ruha, ruhák összessége.
- Angazsál – ha egy fiatal munkára jelentkezik és megfelel az elvárásoknak, akkor a munkaadó szerződést ajánl neki, angazsálja.
- Árdé – Erdély számos településén így hívják a paprikát.
- Bábó – Sokan hiszik, de nem a kisbabára szokás mondani, hanem a gyermek lábára mondjuk.
- Bakafántos – azokra az asszonyokra szokták mondani, akik folyton panaszkodnak, mégsem képesek a változtatásra, inkább házsártosan és makacsul állnak hozzá a dolgokhoz.
- Cibakó – így hívják a mókust sokfelé.
- Cica – ma már a házi kedvencre szoktuk leginkább mondani, pedig eredetileg a fiatal lányok hajfonatának elnevezése.
- Cirkli – az iskolában használatos körzőre mondják, bár sok felé hívják így az ajtók vagy kapuk résein megtalálható kémlelőnyílást is.
- Csillár – azt hinnénk ismerjük a szó eredeti jelentését, hiszen még most is gyakran használjuk. Eredetileg azonban, még jóval a mai értelembe vett csillárok előtt, a sötétben világító szentjánosbogár megnevezésére szolgált.
- Csörsz – minden tetszeni vágyó nőnek van otthon legalább egy pár csörsze, ami nem más, mint a fülbevaló.
- Csuszpájz – a főzelékfélék gyűjtő neve, attól függően, miből készül, lehet babcsuszpájz, borsócsuszpájz vagy akár lencsecsuszpájz.
- Debereg – télen mondják ezt arra az emberre, aki fázik, vacog.
- Elménckedik – azoknak a férfiaknak a negatív jelzője, akik mindenből viccet csinálnak, igénytelen, sületlen poénokat faragnak és minduntalan szellemeskednek.
- Faramuci – zsineggel játszott illemtelen, durva társasjáték. Katonák játszották, amely abból áll, hogy körbe ültek, herezacskójukra spárgát kötöttek, mindegyik spárgaszál végét más fogta meg és aki először feljajdult, az lett a vesztes.
- Femurál – a lányok, nők nyári ruhájának elnevezése.
- Kamózik – a közösül, hupákol, kettyint, kupakol, fűrészel, kamatyol stb. szavak szinonimája.
- Kárpál – azokra a feleségekre használják, akik enyhébb szavakkal szidják, korholják a férjüket.
- Lyüki – Jókai regényeiben gyakran felbukkanó kifejezés, az kisnövésű emberre vagy a törpékre használják.
- Mádra – időnként fellépő, görcsös alhasi fájdalom, mely a nők belső nemi szerveinek betegségére utal.
- Ollott – a csupasz, szőrtelen testrészekre mondják.
- Pacsker – házi cipő, melyet többnyire posztóból varrnak, máshol pantofilnek is mondják.
- Paklincs – főleg a kullancsra, de sokfelé a poloskára vagy a muslicára is szokás mondani.
- Pakombart – a német backenbart szó magyarítása, magyarul pofaszakállnak vagy barkónak is mondják.
- Paksaméta – manapság nagyobb stóc hivatalos papírkupacra is mondják, de néhány évtizeddel ezelőtt a tréfa, a bolondság szinonimájaként volt használatos, de neveztek így táncot is.