Bár a filmművészet és az irodalom kiemelkedő alkotásai sokszor épp attól igazán hatásosak és feledhetetlenek, mert nem próbálják szépíteni a valóságot, vagyis nem törekednek a happy endre, a magam részéről sajnos továbbra is vágyom rá, hogy az általam kedvelt főhősök megtalálják a boldogságot. Összegyűjtöttem néhány filmet és könyvet, amik bárcsak máshogy végződtek volna.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Mitchell 1936-ban megjelent regénye akkora népszerűségnek örvendett az amerikai olvasók között, hogy csupán három évvel később 1939-ben be is mutatták filmváltozatát. Az amerikai polgárháború idején, egy déli ültetvényen nevelkedett Scarlett O’Hara történetét – könyvben és filmen is – a nagymamám szerettette meg velem gyerekkoromban.
Azonban a történet végét már akkor sem és a mai napig sem tudom boldogan elfogadni. Bár Scarlett jellemfejlődése tagadhatatlan, szívem szerint a filmet (vagyis filmeket, ugyanis két filmre osztották a történetet) félbehagynám a kétharmadánál. Akkor, amikor Scarlett és Rhett Butler éppen boldog házasságban élnek, kislányukkal, Bonnie-val. Minden, ami ezután történik – köszönöm, nem kérem!
2/5 Halálsoron
Stephen King regényének filmváltozata szintén azok közé az alkotások közé tartozik, amit szívem szerint a vége előtt lekapcsolnék. A főhős egy idősek otthonában emlékszik vissza börtönőrként töltött éveire, különösen egyre, amikor egy új rab, John Coffey érkezett a halálsorra, arra a helyre, ahonnan már nincs szabadulás.
A férfit súlyos bűnnel vádolták, azonban közte és a börtönőr Paul Edgecomb között lassan különös barátságféle alakult. Utóbbi pedig egyre kevésbé hitt Coffey bűnösségében, főleg miután kiderült, hogy a férfi különleges, gyógyító képességgel bírt. Szívszaggató történet, nagyon jó film, igazságtalan és szomorú befejezéssel.
A sorozat rajongói – köztük én is – valószínűleg sosem fogják kiheverni a hét évados széria utolsó két évadának eseményeit. A kaliforniai motoros banda története tele volt remek karakterekkel, izgalmas fordulatokkal, szuper akciójelenetekkel és persze gyönyörű motorokkal.
A főhős, Jax Teller (Charlie Hunnam) fiatal karaktere folyamatosan morális dilemmával küzdött az első évadokban, hiszen szerette volna megtartani szeretett klubját, de félt, hogy a testvériesség helyett már csak a kapzsiság vezényli őket. Az ő jellemfejlődésében bízva reménykedtem abban, hogy ha happy end nem is, de egyfajta elfogadható végkifejlet létezik ebből a helyzetből.
Az már pár rész után kiderült, hogy itt bizony egyetlen karakter hosszú szerepeltetésében sem lehetünk biztosak, hiszen a bandaháborúk olykor véres bosszúhoz vezettek. Az írók sokáig elkényeztettek minket és kedvenceink 4-5 évadon át velünk voltak. Az utolsó két évad azonban igazi ámokfutásba fordult át, amit reménykedve követtem ugyan, de végig azt kívántam, hogy bárcsak abbahagytam volna néhány évaddal korábban!