Kikapcsolódás / Szórakozás

Könyvek, filmek és sorozatok, amik bárcsak máshogy végződtek volna!

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Mitchell 1936-ban megjelent regénye akkora népszerűségnek örvendett az amerikai olvasók között, hogy csupán három évvel később 1939-ben be is mutatták filmváltozatát. Az amerikai polgárháború idején, egy déli ültetvényen nevelkedett Scarlett O’Hara történetét – könyvben és filmen is – a nagymamám szerettette meg velem gyerekkoromban. Azonban a történet végét már akkor sem és a mai napig sem tudom boldogan elfogadni. Bár Scarlett jellemfejlődése tagadhatatlan, szívem szerint a filmet (vagyis filmeket, ugyanis két filmre osztották a történetet) félbehagynám a kétharmadánál. Akkor, amikor Scarlett és Rhett Butler éppen boldog házasságban élnek, kislányukkal, Bonnie-val. Minden, ami ezután történik – köszönöm, nem kérem!

 

Halálsoron

Stephen King regényének filmváltozata szintén azok közé az alkotások közé tartozik, amit szívem szerint a vége előtt lekapcsolnék. A főhős egy idősek otthonában emlékszik vissza börtönőrként töltött éveire, különösen egyre, amikor egy új rab, John Coffey érkezett a halálsorra, arra a helyre, ahonnan már nincs szabadulás. A férfit súlyos bűnnel vádolták, azonban közte és a börtönőr Paul Edgecomb között lassan különös barátságféle alakult. Utóbbi pedig egyre kevésbé hitt Coffey bűnösségében, főleg miután kiderült, hogy a férfi különleges, gyógyító képességgel bírt. Szívszaggató történet, nagyon jó film, igazságtalan és szomorú befejezéssel. 

 

Kemény motorosok – Sons of anarchy

A sorozat rajongói – köztük én is – valószínűleg sosem fogják kiheverni a hét évados széria utolsó két évadának eseményeit. A kaliforniai motoros banda története tele volt remek karakterekkel, izgalmas fordulatokkal, szuper akciójelenetekkel és persze gyönyörű motorokkal. A főhős, Jax Teller (Charlie Hunnam) fiatal karaktere folyamatosan morális dilemmával küzdött az első évadokban, hiszen szerette volna megtartani szeretett klubját, de félt, hogy a testvériesség helyett már csak a kapzsiság vezényli őket. Az ő jellemfejlődésében bízva reménykedtem abban, hogy ha happy end nem is, de egyfajta elfogadható végkifejlet létezik ebből a helyzetből. Az már pár rész után kiderült, hogy itt bizony egyetlen karakter hosszú szerepeltetésében sem lehetünk biztosak, hiszen a bandaháborúk olykor véres bosszúhoz vezettek. Az írók sokáig elkényeztettek minket és kedvenceink 4-5 évadon át velünk voltak. Az utolsó két évad azonban igazi ámokfutásba fordult át, amit reménykedve követtem ugyan, de végig azt kívántam, hogy bárcsak abbahagytam volna néhány évaddal korábban!

 

Kaliforniai álom

Damien Chazelle 2016-os musicaljében a feltörekvő színésznő Mia (Emma Stone) és a borongós jazz zongorista, Sebastian (Ryan Gosling) történetébe csöppenünk. Egy véletlen folytán botlanak egymásba az álmok városában, ott, ahol mindenkinek csak egyetlen célja van: befutni és sikeressé válni. Bár úgy tűnik, hogy főhőseink egymásnak vannak teremtve és tökéletes párost alkotnak, közös útjuk még sem a boldogság felé vezet. A történet végén egy alternatív befejezést is megcsillant a rendező, hiszen létezhetett volna Mia és Seb számára közös, boldog élet, de a valóság sajnos néha nem a terveink szerint alakul. 

 

Sally Rooney: Normális emberek

Connell és Marianne szerelmének története könyvön és 12 részes sorozatban is nagy sikert aratott az elmúlt években. Se veled, se nélkül kapcsolatuk mindannyiunk számára volt egyszerre ismerős és mutatta meg azt is, hogy néha milyen apróságok állnak a boldogságunk útjában. A középiskolában Connell volt a népszerű, sportoló fiú, Marianne pedig a különc, népszerűtlen lány, valami mégis mágnesként vonzotta őket egymáshoz. Connell kedvéért kapcsolatuk titok maradt, amikor pedig a főiskolára mentek és újra találkoztak, mintha egész más emberek lettek volna. A nagyvárosban a fiú magányos és bizonytalan lett, míg Marianne kiszabadulva bántalmazó családja légköréből felszabadult. Útjaik újra és újra keresztezik egymást, de soha nem akkor, amikor igazán van esélyük a boldogságra. Mintha egész kapcsolatuk félreértések és ki nem mondott dolgok halmaza lenne, így lényegében saját maguk állnak boldogságuk útjában. Mikor a történet végén azt hisszük, hogy végre megnyugodtak egymás mellett, az élet akkor is közbeszól…Persze, mindezek nélkül a konfliktusok nélkül a történet sem született volna meg, de egyszerűen szerettem volna, ha rájönnek, hogy jók egymásnak.

 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást