Életem során elég sokszor költöztem, volt, hogy könnyebben, volt, hogy nehezebben emésztettem meg a változást. Ma már tudom, hogy nem egyszerű procedúra elköltözni, hiszen nem csak a csomagjainkat visszük magunkkal, de az emlékeinket és az ehhez társuló érzéseinket is; ez pedig nagy teher.
Minden életkorban másként reagálunk a változásokra és a biztonságérzet elvesztésére, de a pszichológia a gyerekkort ebből a szempontból is kritikusnak tartja. A rutin, a biztonságot nyújtó megszokott helyszínek, szokások, emberek nagyon fontosak egy gyereknek. Ezért nem szerencsés a gyakori iskolaváltás vagy költözködés. Nagyon lényeges a megszokott óvodai, iskolai környezet, az ismerős kortársak, barátok közelsége.
Mindenképpen sérülést okoz, ha ebből a közegből kiszakadnak, újra kell építeni a felborult életet, a kapcsolódási pontokat.
Az egyetlen változatlan tényező a család, a szülők, testvérek, ezért ebben a nehéz helyzetben különösen lényeges a támogató, türelmes családi közeg, a nyugodt légkör. Törekedni kell arra, hogy mielőbb rendezett legyen az otthon, ne boruljon fel a napirend, ne uralkodjon el a káosz. (Még ha ez nehéz is egy költözés során…)
A felnőtteknek sem könnyű, de nekik segíthet, ha a változást kihívásként fogják fel, amelyet teljesítve a fejlődésnek teret adó új lehetőségeket nyernek.
Mivel az új közegben alkalmazkodni kell, érdemes törekedni a nyitottságra, legyünk kíváncsiak, érdeklődőek az új emberekre, helyekre, szokásokra.
Később ez a hozzáállás megtérül, mert a személyiség rugalmassá válik, könnyebben veszi a változásokat, meg tud küzdeni a nehézségekkel. Mindenképpen egyfajta krízis a költözés, az új otthon felépítése, de megküzdve a feladattal, a személyiség felvértezi magát, megerősödik és a jövőben már minden hasonló helyzetben, amikor új szituációban kell helyt állni, sikerrel veszi az akadályokat.