– Mennyiben volt hátrány a karriered során, hogy egy borsodi kisvárosban születtél? Vagy inkább inspirált az a környezet?
– Kicsit sem érzem hátránynak a vidéki származást, szülőföldem, Szerencs és környéke olyat adott nekem, amiért sok pesti srác irtó hálás lenne. Az anyaföld szeretete, a természet iránti tisztelet, az állatok ismerete mind-mind közelebb vittek ahhoz a szellemiséghez, amiből a mai napig is táplálkozom. A szüleimnek volt ideje foglalkozni velem és a testvéremmel, de ha mégsem, csak kimentünk a patyó partjára vagy a kiserődbe a többi gyerekkel és elvoltunk, mint a befőtt. Imádtam az egészet! Divattervezői karrierem is származtatható vidéki létemből, ha Budapesten laktam volna gyermekkoromban, nem kellett volna megvarratnom magamnak az első ruhákat, besétáltam volna egy boltba, és szimplán megveszem azokat, amiket kigondoltam. Próbáltad volna ezt Szerencsen Anthrax rajongóként 1990-ben!
– Már egészen korán közel kerültél az alkotáshoz – kisgyerekként sokat rajzoltál, maciknak ruhát varrtál, táskát – mégis közgazdászként diplomáztál. Miért? Olvass még a témában
– A gyerekkori hobbikból csak ritkán lesz felnőttként karrier, ahhoz sok minden más is kell. Nekem gyerekként sok mindenhez volt adottságom, de a szüleim ezt nem vették észre, illetve én se rajongtam konkrétan semmiért, inkább mindent egyszerre habzsoltam, az írást, a rajzolást, a gyurmázást, a babrálást mindenféle mütyürrel. Gőzöm sem volt arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Bohóc vagy betörő, általában ez volt a válaszom. Ám túl jól tanultam ahhoz, hogy ne tanuljak tovább, így szüleim a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépbe adtak, mondván, onnan még mindig akárhova mehetek később. Ott is ugyanez volt a helyzet, túl jól tanultam és szeretett magyar tanárom, Dr. Deák Gábor a Közgazdaságtudományi Egyetemre irányított, mondván ennyi aggyal az a minimum! Mivel nekem se volt épp jobb ötletem, beleegyeztem. De egyetem, sőt már középiskola közben elkezdtem ruhákat tervezni, először magamnak, aztán felkérésre másnak is. Így a közgáz után jött a magától értetődő ötlet, vállalkozó leszek.
