A Balaton különösen nagy kedvencem volt, azon belül is Balatonfüred. Ez a hely a mai napig nosztalgiát ébreszt bennem: a Tagore sétányon sétálni, valami finomat ebédelni a parton, vagy fagyizni egyet a nyári estéken – ezek az emlékek mélyen belém égtek. Emellett szinte az összes magyar várat meglátogattuk az évek során, és minden helyhez kötődik egy-egy történet, családi nevetés vagy kaland. Később azonban egy időre háttérbe kerültek az ilyen utazások, de ma már tudom, hogy hosszú távon nagy szükségem van rájuk.
A külföld csábítása – és tanításai
A felnőttkor új lehetőségeket hozott, amik egyre elérhetőbbé tették a világot. Megízleltem a tengerpartok, az alpesi tavak, az óvárosok és egzotikus konyhák világát. Élmény volt elmerülni más kultúrákban, és felfedezni, milyen sokszínű a világ.
De ezek az élmények nem csupán a szépségről szóltak – egy idő után elkezdtem más szemmel nézni a saját országomat is. Megtudtam jobban értékelni azt, ami itthon van, amit addig talán magától értetődőnek vettem. A külföldi utazások tanítottak meg arra igazán, mekkora érték a közelség, az otthonosság és a saját kultúránk. Olvass még a témában
