A szendvicsgyerek szindróma
Szakemberek szerint a születési sorrend meghatározó lehet a későbbi életút alakulásában, de különösen nehéz és valóban személyiségformáló erővel bír, ha valaki a középső helyre szorul. Zsanett arról mesélt, hogy az ő esetében 12 évesen kezdődtek a „bajok”.
„Nehéz kamasz lehetettem, egyszer el is szöktem otthonról. Szegény anyukám nem is tudom, mit élhetett át, ott voltunk neki hárman, a nővéremmel és a húgommal, egyedül nevelt minket. Mindent megtett értünk, dolgozott napi tíz órát, én meg csak azon siránkoztam, hogy nem kaptam meg a vágyott biciklimet.”
Pszichológusok szerint három tipikus tünete van a középső vagy másnéven a szendvicsgyerek szindrómának. Gyakran az illető gyermek bezárkózik, elhatárolódik a családi beszélgetésektől és ellenségesen viselkedik. A második, hogy konfliktuskereső csibész lesz, folyton bajba kerül, a szülők hirtelen azon kapják magukat, hogy ismerősként üdvözlik őket a sürgősségin. A harmadik út a humor. Ilyenkor a gyermek rájön, hogy ha bohóckodik, azzal felkelti a figyelmet, s bár sokszor nincs ínyére a szerepjáték, a viselkedés felnőtt korában is állandósulhat. Ugyanakkor a versengő testvér sok esetben ambiciózusabb lesz, vegyítve azt egy jó adag megfelelési kényszerrel. Olvass még a témában
A középső gyermeknek tehát gyakorlatilag kettős féltékenységgel kellene megküzdenie, miközben önmagát, és a családban elfoglalt helyét és szerepét kórosan alulértékeli. Erre gyógyír, ha azt érzi a gyermek (és minden gyermek), hogy születési sorrendtől függetlenül nagyra becsülik a személyiségét, szülei büszkék a teljesítményére és persze szeretik. Ezáltal nem múlik el teljesen, de könnyebb lesz a születési sorrend által meghatározott szorítást elviselnie.
