Életem során sokféle anyagi helyzetben voltam már, és nem titok, hogy volt olyan, ami lényegesen kedvezőbb volt, mint a mostani. A helyzet azért most sem drámai, sőt azt mondanám, szerencsés vagyok: stabil életet tudok biztosítani magunknak, van fedél a fejünk felett, van mit ennünk, jut élményekre, könyvekre, nyáron fagyira is. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy mindez nem magától értetődő, és azt is, hogy nekem kell átlátnom, mire mennyit költünk, hol vannak a határaink.
Sokáig gondolkodtam azon, vajon kell-e egy gyereknek tudnia bármit a család anyagi helyzetéről. Nem akarom, hogy a hét éves lányom a pénz miatt aggódjon. Nem akarom, hogy azt érezze, bármiről le kell mondania, vagy hogy rajta múlik, jut-e valamire. Én sokat szorongtam ezen gyerekkoromban, és nem szeretném, hogy ezt neki is át kelljen élnie.
Ugyanakkor azt sem szeretném, ha azt hinné, hogy a dolgok csak úgy „vannak”. Hogy a cipő, az étel, a nyaralás, a villanyfény mögött nincs munka, idő, energia. Olvass még a témában
Megtanítunk egy spirituális gyakorlatot, amivel mindig választ kapsz a kérdéseidre
Rossz energiák, negatív spirál: ezekkel a gondolatokkal kitörhetsz belőle
Várandósság és asztrológia. Tudod ilyen módon befolyásolni a gyerek személyiségét?
Nagynéném azt mondja, az élet 36 év felett kezdődik, igaz ez? Igaz történetek
Nem beszélek neki konkrét számokról
Nem tudja, mennyit keresek, és nem is érzem szükségét annak, hogy tudja – hiszen ebben a korban ezek a számok még nem is jelentenek neki semmit. Viszont nagyon sokat beszélünk arról, hogy miből vannak a dolgok. Nem pénzből, hanem munkaórákból. Amikor szeretne valamit, nem azt mondom, hogy „ez drága”, hanem azt, hogy „ehhez most sok munkát kellene beletenni, és most másra van szükségünk”. Így a pénz nem tiltás lesz, hanem összefüggés.
Fontos része ennek az is, hogy látja, én magam hogyan bánok a pénzzel. Használok egy büdzsé alkalmazást, amibe minden bevételemet és kiadásomat vezetem. Ez nálunk teljesen természetes része lett a mindennapoknak. Annyira, hogy sokszor már ő emlékeztet rá a boltban fizetés után: „Anya, ezt majd írd be az appba!” Néha pedig kifejezetten kéri, hogy mutassam meg, hogy állunk.
Nem az összegek érdeklik, azok számára még absztraktak. Viszont nagyon érthető neki a vizuális rész: például a bevásárlásra szánt összeg kis zöld vonala, ami a hónap során lassan fogy. Látja, hogy ha sokszor veszünk valamit, akkor az a vonal gyorsabban rövidül, és azt is, ahogyan a nyárra gyűjtögetett pénzünk nő. Ez neki már jelentést hordoz, anélkül hogy bármiféle szorongást keltene.
Azt szeretném, ha a lányomnak felnőttként egészséges viszonya lenne a pénzhez. Ha nem félne tőle, de nem is gondolná végtelennek, vagy valami absztrakt, megfoghatatlan dolognak.
Ha tudná: a pénz eszköz, nem jutalom és nem büntetés.
És legfőképp, ha értené: minden mögött, amink van, ott van a munka – és amikor pénzt költünk, valójában azt döntjük el, amiért fizetünk, megérte-e az időnket.
Nem tudom, van-e erre tökéletes recept. De abban biztos vagyok, hogy a hallgatásnál sokkal többet ér az őszinteség, a gyerek saját szintjén. Nem számokat tanítok neki, hanem összefüggéseket. És talán egyszer, amikor már tényleg érteni fogja az összegeket is, ez lesz az alap, amire biztonsággal építkezhetünk.
