VÉLEMÉNYCIKK: Schuszter Borka
Az utóbbi években szinte minden anyák napja ugyanazzal a vitával érkezik meg. Elég egy játszótéri beszélgetés, egy Facebook-poszt vagy egy kommentfolyam, és valaki biztosan felteszi a kérdést: „Bezzeg az apák napja miért nem ekkora ügy?” Vagy: „Az apákat miért nem ünneplik ugyanígy?”
Őszintén szólva valahol értem ezt a rossz érzést. Tényleg furcsa, hogy anyák napja körül hetekig készülnek az óvodák és iskolák, tele van vele a közösségi média, az apák napja pedig sokszor szinte észrevétlenül eltelik. És azt is teljesen őszintén gondolom, hogy azoknak a szülőknek, akik szeretnek, gondoskodnak, támogatnak, virrasztanak, aggódnak és áldozatot hoznak, egyformán jár az elismerés. Nemtől függetlenül.
A jó apák rengeteget adnak a gyerekeiknek. Biztonságot, figyelmet, szeretetet, stabilitást. És igenis megérdemlik, hogy ezt észrevegyük és értékeljük.
Csakhogy szerintem van valami, amiről ilyenkor sokkal kevesebb szó esik: az anyák és apák társadalmi megítélése még mindig nagyon nem ugyanaz. Nem csak májusban vagy júniusban, hanem a hétköznapokban sem. Olvass még a témában
„Elvárta, hogy mindent elviseljek” – minél többet tolerálsz, a pasid annál kevésbé fog tisztelni
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
3 könyv, amit idén olvastam, és maradandó hatással volt rám
Nyílt levél a férjeknek, akik szerint a feleségük „unalmas” lett, mióta anya
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
