Némasági fogadalom
Ő veszekedhetett, elégedetlenkedhetett amikor csak akart. Tehetett megjegyzéseket a hajamra, a főztömre, a családomra, a barátaimra. De ha én bátorkodtam megjegyezni, hogy igazán megborotválkozhatna és vehetne póló helyett inget az unokahúga keresztelőjére, akkor az „csesztetés” volt.
Ha szóltam, hogy minden vasárnap az ő szüleihez megyünk és havonta egyszer igazán meglátogathatnánk az én anyámat is, akkor azt kaptam, hogy hagyjam már őt békén. Ha megkértem, hogy segítsen annyit hogy leviszi a szemetet – miközben én kitakarítom az egész lakást – akkor azt mondta, „ne rágjam már a lelkét.”
Az utolsó csepp az volt, amikor kerek perec közölte, hogy sokkal jobban érezné magát, ha én csendben maradnék, amikor ő otthon van. Neki az volt a családi béke, hogy én mindent megcsinálok – ő semmit – és közben kussolok. Olvass még a témában
„A szüleim kitagadtak, majd megkerestek, hogy adjam el a házam” A legdurvább családi sztorik
5 végzetes jel, hogy már nem vagy boldog a párkapcsolatodban
Nem hiszed el: már arra is van tanulmány, hogyan NEM akarunk meghalni
Sajnálom, de nincs értelme, hogy terápiára jársz, ha nem teszed bele a munkát
