Nehéz felismerni, amikor benne vagy egy ilyen helyzetben, hiszen a kapcsolatok nem fekete-fehér alapon működnek, ráadásul elképesztően sokat árnyal a dolgokon az, miben nőttél fel, milyen mintát láttál. De amikor úgy érzed, te vagy az, aki mindent visz a vállán, aki alkalmazkodik, elnéz, vár, remél, és közben egyre jobban elveszíti önmagát, akkor abból nem arra következtethetünk, hogy minden rendben van a kapcsolatodban.
Mostanában sokat gondolok arra, mi lesz majd, amikor a lányom kamasz lesz, és először szerelembe esik. Hogyan reagálok majd, ha olyan fiúba szeret bele, aki nem bánik vele jól? Tudom, hogy hagynom kell hibázni, de a szívem közben biztosan beleszakad majd. Nekem is volt ilyen kapcsolatom tizenévesen. Akkor azt hittem, ez a szerelem. Persze, utólag visszanézve pontosan ezek az élmények tanítottak meg arra, hogy felismerjem a valódi szeretetet és nemet mondjak arra, ami nem szolgál vagy veszélyes. De ezt beleültetni a szülői gyakorlatba… hát nem lesz egyszerű!
De vissza a felnőttek világába és nézzük meg közelebbről, milyen körülmények, érzések mutatják azt, ha kihasznál a partnered! Olvass még a témában
Fáradtság: te adsz, ő pedig fogadja
A szeretetet nem lehet mérlegre rakni, de egy idő után nagyon is feltűnik, ha csak te hozol áldozatokat a közös célokért. Te vagy ott, ha szüksége van rád. Te szervezed, intézed a dolgokat, gondoskodsz róla és a körülményekről. Eközben ő? Talán meg sem kérdezi, hogy vagy…
A kapcsolatok természetesen nem mindig 50-50%-on működnek, de ha tartósan te húzod az igát, és ő még lelkileg sem támogat, az bizony nem szeretet, az egyszerűen kihasználás.
A Journal of Social and Personal Relationships egyik tanulmánya szerint az egyoldalú kapcsolatok hosszú távon komoly önértékelési problémákat és szorongást okozhatnak – főleg, ha a másik fél még csak nem is ismeri el az erőfeszítéseinket.
