Nem vonom kétségbe, hogy az orvosi vizsgálatok szükségesek, sőt. Valószínűleg nagyon kevés olyan szülő van, aki az elmúlt években legalább egyszer ne szentségelt volna azért, mert egyszerűen nem lehet bejutni a gyerekkel az orvoshoz, akinek már csak telefonon keresztül van kapacitása gyógyítani. Ugyanakkor tökéletesen kizártnak tartom, hogy egy iskolai orvosi vizsgálat során megvannak az eszközök és erőforrások arra, hogy a gyerekek méltóságát nem sértve végezzék el ezeket a vizsgálatokat.
A mai napig emlékszem, amikor egy általános iskolai tanóra helyett kiterelték az egész osztályt tüdőszűrésre. Emlékszem, ahogy a nagy teremben állunk, és ránk parancsolnak, hogy vetkőzzünk le. Egy nővér megszán, szelíd hangon mondja, hogy a fehérnemű még maradhat – a legtöbben még melltartót sem hordunk. Hamarosan azonban megjelenik egy férfi orvos, aki ránk förmed, hogy márpedig vetkőzzünk le, nem gondoljuk, hogy majd a vizsgálat mindig áll addig, amíg mi a ruhánkkal piszmogunk.
Hosszú perceken keresztül állunk félmeztelenre vetkőzve, én a hosszú hajamat magam köré tekerem, próbálom ezzel megnevettetni a körülöttem álló lányokat – ha nevetünk, akkor nem lehet olyan rossz, akkor nem is olyan megalázó ez az egész. Egy másik nővér a kuncogásunk hangjára odanéz, és gúnyos hangon megjegyzi, hogy “nincs ott még mit takargatni”. Érzem, ahogy a szégyen összehúzza a torkomat. Olvass még a témában
Szeptember 22-ig tart a rend és a struktúra időszaka – így használd ki az energiáit
A gyerekek és az új partner: Igaz történetek, amikor a gyerek nem viselte jól, hogy a szülő újra elkezdett randizni
Miért hagytam el a cukros nassolnivalókat a hideg hónapokra, és mit tanultam közben
„Nem mutatok érzelmeket, mert anyám mindig drámázott” – Igaz történetek
Ahogyan halad előre a sor, odaérek az asztalhoz, ahol a férfi ül, aki levetkőztetett minket. Kartotékokat pakolgat, az én adatlapomhoz ér, megkérdezi, melyik keresztnevemet használom. Az elsőt – felelem neki, mire leteremt, hogy akkor miért nincs aláhúzva, honnan tudja ő, hogy melyiken szólítson. Értetlenül nézek rá, hiszen soha nem láttam az orvosi kartotékomat, nem én írtam rá a nevemet, és nem is értem, miért akarna bármelyik nevemen szólítani. Legjobban azt szeretném, ha nem is szólna hozzám.
