Egy ideges mozdulattal aláhúzza a papíron az első keresztnevem, én pedig még szorosabbra fonom magam előtt a karjaimat. Az egész beszélgetés alatt félmeztelenre vetkőzve állok vele szemben. A röntgenre nem emlékszem. Sem a nap többi részére. Csak arra, hogy amikor kijöttünk, a fiúk elmesélték, hogy megpróbáltak kívülről belesni az épület ablakán, hátha meglátják a derékig vetkőzött lányokat. Nevetnek. Én nem nevetek velük.
Kellenek a vizsgálatok, de sokkal nagyobb óvatossággal
Több mint 20 év telt el azóta, mégis összeugrik a gyomrom, ha arra a délelőttre gondolok. Tehetetlennek, kiszolgáltatottnak és megalázottnak érzem magam. És egy kicsit félek is. És igen, fontos dolognak tartom a tüdőszűrő vizsgálatot. Ahogyan az összes szűrővizsgálatot is. De ha a gyerekeink testi épségére csak úgy tudunk vigyázni, hogy közben lelki sebeket okozunk – biztos, hogy jó úton járunk?
Legyenek iskolaorvosi vizsgálatok, vegyük észre idejében, ha baj van, és ne hagyjuk szem elől veszni azokat a gyerekeket, akiket a saját szüleik nem vinnének orvoshoz akkor sem, ha láthatóan baj van. De oldjuk meg, hogy ezek a vizsgálatok a méltóságot megőrizve történjenek. Nemcsak ugyanolyan tisztelettel, ami a felnőtteket is megilleti, hanem talán még nagyobb óvatossággal, körültekintéssel és tapintattal. Ebből egyszerűen nem engedhetünk. Olvass még a témában
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
