Az UNESCO 1999. november ülésén Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkárának felvetésére döntött a költészet napjának kijelöléséről, és erre az északi félteke tavaszának első napját, március 21-ét jelölték ki. Ebből az alkalomból válogattunk néhány idézetet a világ költőitől – felismered, melyiket ki írta?
Az idézet:
„Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?
Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?”
Megoldás:
William Blake: A tigris (Szabó Lőrinc fordítása)
Az idézet:
„amikor legközelebb
megjegyzi hogy a
lábadon már nő
a szőr emlékeztesd
hogy a tested
nem az otthona
ő csak vendég”
Megoldás:
Rupi Kaur Tej és méz című kötetében található ez a részlet (Kamper Gergely fordítása)
Az idézet:
„Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél,
Régi, bűvös fóliánson tétovázott a kezem,
S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm,
Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen;
“Éji vándor”, így susogtam, “az babrál a reteszen;
Az lehet, más senkisem.”
Megoldás:
Edgar Allan Poe: A holló (Kosztolányi Dezső fordítása)
Az idézet:
„Lágyan fúj a nyugati szél
az aegeumi vizen át:
a kikötő lépcsőinél
vár tyrusi gályám reád.
Jöjj! a vitorla már dagad,
a városban alszik az őr:
hagyd el liliomágyadat,
óh álmaimnak hölgye, jőjj.
De nem fog jönni, ismerem,
nincs láng, amelyet viszonoz
óh kimondani sem merem,
milyen kegyetlen és gonosz.
A nőnek játékszer a szív,
nincs nála fájdalmunkhoz ír,
nem érti, mint sír az ki hív,
s hiába sír, hiába sír!”
Megoldás:
Oscar Wilde: Szerenád (Babits Mihály fordítása)
Az idézet:
„Te
a jelen vagy,
az alma,
nyúlj érte fel
a fádig,
fogd kezedbe, sugárzik,
mint valami csillag,
no, tépd le,
harapj belé és vágj fütyörészve
további útjaidnak.”
Megoldás:
Pablo Neruda: Óda a jelenhez (Somlyó György fordítása)
Az idézet:
„Te vagy e szimmetria? Higgyem el?
Úgy tudtam, gyűrt vagy, ráncos, csorba! Hogy
vessem össze e nyugodt homlokot
a kontinensek gyötrelmeivel?
A roppant Emberiség ennyi csak?
Kis folt? S Isten sok nagy célja vele
csak azt a körszeletet tölti be?”
Megoldás:
Thomas Hardy: Egy holdfogyatkozáskor (Szabó Lőrinc fordítása)
Az idézet:
„Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
lágy ujjaiddal érints könyörülve
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka;
ó, édes Álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót;”
Megoldás:
John Keats: Az álomhoz (Kosztolányi Dezső fordítása)
Az idézet:
„csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.”
Megoldás:
William Shakespeare: 75. szonett (Szabó Lőrinc fordítása)
Az idézet:
„Ha erre jönnél,
Azt az utat választva, melyet valószínűleg választanál,
Onnan, ahonnan elindulnál valószínűleg,
Ha erre jönnél, május idején, a sövényt megint
Fehérnek látnád, érzéki édességben.
És ugyanígy lenne a vándorút végén,
Ha éjszaka jönnél, mint bukott király,
Ha nappal jönnél, nem tudva miért jössz,
És ugyanígy lenne, ha letérve a göröngyös útról
Befordulnál a disznóól mögött az unalmas homlokzat és
A sírkő felé.”
Megoldás:
T.S. Eliot: Négy kvartett – Little gidding (Vas István fordítása)
Az idézet:
„Ez arcok jelenése a tömegben:
Szirmok egy nedves, fekete ágon.”
Megoldás:
Ezra Pound: Egy metróállomáson (Károlyi Amy fordítása)