Varga Bori, a Mesebolt Bábszínház művésze egy olyan fiatal tehetség, aki már az első pillanatban képes meggyőzni a nézőket, hogy igenis ma is megéri színházba, bábszínházba járni, a kedves, közvetlen személyisége pedig csak még szerethetőbbé teszi az összes alakítását.
Mikor tudatosult benned, hogy a színészi pálya a te utad?
Volt általános iskolában egy karakteres matektanárom, és azzal szórakoztattam magamat és a családot, hogy eljátszottam őt otthon. Talán ez az első „szerepélményem”. Ekkor még nem gondolkoztam azon, hogy ezt mennyire szeretném hivatásszerűen csinálni, de tudtam, hogy izgalmas mások bőrébe bújni.
Ezután kerültem egy hat osztályos gimibe, ahova azért is felvételiztem, mert tudni lehetett, hogy a város legjobb színjátszó csoportja működik ott. Féltem az elején, mert voltam körülbelül 12 éves. A legnagyobbak meg már 18 évesek voltak, és a Színművészetire készültek, de aztán maximálisan otthonra találtam, és el is dőlt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Olvass még a témában
„Amikor meglát egy gyereket, kopaszra nyírná” – A legdurvább titkok átlagemberektől
Ezért nézel rá újra olyanokra, akiknek már semmi helye az életedben
Generációs különbségek: Mi az, amit a szüleid még normálisnak tartanak, de te már nem?
Ugyanolyan jót tesz, ha hangoskönyvet hallgatunk, mint ha olvasunk? Ezt mondja róla a tudomány
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
