Pedig én egészen mást tapasztaltam
Egyedülálló huszonévesként az első saját lakásom egy 15 négyzetméteres garzon volt. Ha ma visszagondolok rá, szinte hihetetlenül kicsinek tűnik. Akkor viszont eszembe sem jutott, hogy ne lehetne benne teljes életet élni. Ott főztem, dolgoztam, olvastam, barátokat fogadtam. Megtanultam úgy berendezni, hogy minden centiméternek funkciója legyen, és őszintén szólva nagyon szerettem azt a lakást.
Azóta persze nem sokkal, de nagyobb helyen élek, és örülök is neki. De azt is észrevettem, hogy van egy furcsa tulajdonságunk: bármekkora hely áll a rendelkezésünkre, előbb-utóbb kitöltjük.
Ha 15 négyzetméterünk van, megtanulunk azon élni. Ha 90, akkor azon. És amikor azt mondjuk, hogy „már nem férünk el”, nagyon gyakran nem mi nem férünk el, hanem a tárgyaink.
Persze vannak élethelyzetek, amikor tényleg szükség van több szobára vagy nagyobb térre. De szerintem sokszor érdemes őszintén körülnézni. Hány olyan bútorunk van, amit alig használunk? Hány dobozt őrizgetünk évek óta úgy, hogy azt sem tudjuk, mi van bennük? Hány olyan tárgy foglal helyet az otthonunkban, amit valójában már régen el kellett volna engednünk? Olvass még a témában
Te is kidobod a narancs legegészségesebb részét – egy új kutatás bizonyítja, mennyi előnyös hatása van
„Tiszta lap” mantrák szeptemberre: ez a neked szóló megerősítés a Szűz szezonban
5+1 dolog, amit a fájdalmas, erős vagy rendszertelen ciklus elárul az egészségedről
Az anyai sikerem valódi jele: amikor a lányomnak már nem lesz rám szüksége
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
