Az ilyen szülőktől azonnal el kellene venni a gyereket

Az ilyen szülőktől azonnal el kellene venni a gyereket

Címlap / Életmód / Család / Az ilyen szülőktől azonnal el kellene venni a gyereket

Amikor a szülő sikertelen, bármi áron, betegesen ragaszkodik a gondolathoz, hogy gyermekének olyan jövőt épít, már annak kicsi korában, melyről ő csak álmodozott. Ez, egy bizonyos, egészséges fokig jót is tesz a gyereknek, feltéve, ha a szülő álmai megvalósítása közben a gyerek igényeit is látja. Mivel ez a határ igen képlékeny, sok esetben elszalad a ló az ilyen szülőkkel, így a gyerekben olyan nyomokat hagy, melyek megkeserítik később a felcseperedő életét.

A szépségversenyek

A gyermeki szépség mára szinte sport lett. Egyre többször találkozunk a televízióban és az interneten a ,,szerencsés” álomszép gyerek a fotóival. Anyukájuk, szülőjük egy-egy ilyen verseny közben szinte ragyog, megszűnik a külvilág.

A gyerekek azt teszik, amit a szülő mond nekik, hiszen szépségimádatra és sikerre lettek nevelve szinte az első perctől fogva. Ám botor az a szülő, aki úgy gondolja, hogy a gyerek valóban élvezi ezt.

A gyerek dolga, hogy játsszon, ezáltal tapasztalatokat szerezzen, hogy szocializálódjon társai körében, a körülötte élő emberek által. A szépség pedig legalább annyira elhatárolja a gyereket társaitól, mint a kerekesszék.

A szépségipar

Nagyban felelős ezért a szépségipar, mely szinte csak a nőkre épül. Ezekkel a gyerekekkel a szüleik úgy bánnak, mint egy játékbabával, azaz fésülik, sminkelik, öltöztetik őket, a gyerek igényeit teljesen figyelmen kívül hagyva. Ennek a műfajnak a csúcsát Amerika jelenti.

Hazánkban is vannak gyermekszépségversenyek, melyek ugyan táplálják a gyerek és a szülő egóját, mégsem annyira lélekrombolók, mint az amerikai szépségversenyek gyermekei. A helyzet az, hogy egy gyermekben ilyen korán elültetni azt a gondolatot, hogy a szépség minden, egy életvitel, és ezzel boldogulni is lehet, nagy és maradandó károkat okozó hiba, mint a társadalomnak, mint a gyermeknek.

A fiúk sem kivételek

A fiús szülők között új divat ütötte fel a fejét. Ez pedig egy sport: a ketrecharc. Igen, létezik gyermekváltozata is ennek a szörnyűségnek. Amellett, hogy a gyermeket komoly fizikai terhelés éri, komoly sérülésveszélynek van kitéve.

3 millió gyermek űzi ezt a sportágat az USA-ban. A gyermekorvosok – joggal – ellenzik ezt a sportot, hiszen egy gyermeki test folyamatos fejlődésben van, így akár maradandó károsodást is okozhat ez a ,,mozgáskultúra”, melynek alsó korhatára az öt éves kor.

Versenyeztetni a gyereket

Alapvetően nem baj, ha a gyerek idejében megtanulja az egészséges versengés fogalmát, azt, hogy dolgokért tenni kell, és akkor az sikerre visz. Ám a versengés egy idő után irigységbe, elégedetlenségbe csaphat át, ha nem tanítjuk meg a versengés, győzelem és veszteség helyes kezelését.

Míg a szülő ,,hajtja” a gyermekét, hogy minél jobbat hozzon ki belőle, elfelejti megtanítani neki az emberszeretetet, és azt, hogy minden ember érték, minden ember másban jobb, mindenkinél van erősebb, szebb, okosabb. Érdemes tehát a szépség, vagy a ketrecharc tatamijára űzni a gyereket, főleg olyan áron, hogy elvesszük tőle a gyerekkorát, a megtapasztalás lehetőségét?

A jövőkép

Ha lány vagy, legyél szép, ha fiú vagy, legyél erős. A nemi szerepek ilyenfajta kiélezése, a belső értékekre való lelki épülés nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása, nagy mértékben rombolja a felnövő gyermek életben maradási képességeit. Ugyanis, amikor egy ilyen gyerek felnő, depresszióval, megfelelési kényszerrel kell majd szembenéznie, azzal, hogy nincs számára megfelelő társ, életvitel.

Ez egyenes út a lelki betegségek felé. Sosem fogják magukat annyira sikeresnek érezni, mint amennyire gyermekkorukban voltak, sosem lesznek felszabadultak, elmélyültek, hiszen ezeket a dolgokat nem tanulták meg akkor, amikor ott lett volna az ideje, azaz gyermekkorban.

Olyan társadalomban fogunk élni öregkorunkban, melyet mi neveltünk ki. Én nem kívánok világszép öregasszony lenni, és azt sem kívánom, hogy a majd hetven éves férjem izmai miatt úgy nézzen ki, mint egy kötözött sonka. Nem szeretnék egy kaptafára kinéző unokákat, akik, ha nem vagyok elég ,,elfogadott”, öregotthonba zárnak vénségemre. Mosolygós, békés, nyugodt világot akarok utódaimnak, ahogy magamnak is. Gondolom mindenki erre vágyik.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást