Van valami furcsa és egyben megható abban, amikor az ember felnőttként ránéz egy tinédzserre, és azt látja: ugyanazt hordja, amit mi húsz évvel ezelőtt. Először csak a szeme sarkából veszi észre, majd lassan tudatosul: a divat körforgása ismét bezárt 360 fokot, és a kamaszkorom trendjei visszaszivárogtak a mai fiatalok szekrényeibe.
Anyukám gardróbjától a saját emlékeimig
Nagyon élénken él bennem a kép, amikor tizenévesen beálltam anyukám szekrénye elé, és határozott mozdulattal húztam ki a régi trapéznadrágokat. Az anyag még a nyolcvanas évekből maradt meg, de nekem igazi kincs volt. Anyu mögöttem állt, karba tett kézzel, kissé értetlen arccal, és csak annyit mondott: „Ezt tényleg fel akarod venni? De hát ezek már lejártak!” Én pedig vállat vontam. Hiszen számomra újdonság volt, menő volt, más volt, és egyébként is mindenki ilyet hordott. Anyu persze ezt nem értheti…
Most, amikor a trend másik oldalán találom magam, valószínűleg pontosan ugyanazt érzem, mint annak idején a szüleink. A fiatalok boldogan viselik azokat a darabokat, amiket én gimnazista koromban hordtam, én meg anyukám felhúzott szemöldökével nézem őket, és azt gondolom: „Hát, az ő dolguk… De nem értem.” Olvass még a témában
Ezek azok a magassarkúk, amiktől a férfiak szerint felforr a vér
5 dolog, amit a vásárlók most a legjobban keresnek egy lakásban – egy ingatlanszakértő szerint
„Két napi előkészület, hogy egy délutánra egyedül hagyjam a gyerekekkel” – ha a férjed azt hiszi, kiveszi a részét a házasságból, küldd el neki ezt
Alig maradt emlékem gyerekkoromból – most azt kutatom, hogyan építkezik ebből a felnőtt énem
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
